"Ha türelmetlen vagy csak húzod, rángatod, mindent csak rosszabbá teszel, a csomó szorosabb lesz, te meg biztos kudarcot vallasz. De ha nagyon odafigyelsz, ha felméred a helyzetet mielőtt bármit csinálnál, forgatod a csomót körbe-körbe, ha gyengéd és kitartó maradsz, ha lassan dolgozol, akkor mindig sikerrel fogsz járni."

 Az öröm vasárnapja

 Egy lényeges dologra felhívom a figyelmedet. Szeretni csak fölfelé lehet.

Nem lefelé, csakis fölfelé. 

Senkit sem szeretünk azért, mert buta, gonosz, aljas, csúnya, büdös, kellemetlen, gyenge, gyáva - hanem azért, mert okos, jó, szép, kellemes, erős, bátor. Még akkor is, ha nem ilyen - ha szeretjük, belelátjuk vagy beleképzeljük mindezeket az értékeket.

Ha azt mondod: "olyannak szeretlek, amilyen vagy", nem igaz!

Mert ha valóban szeretsz, többnek látsz, mint amilyen vagyok.

Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá, minőségileg többnek látod. Mai kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy a szeretet nem objektíven lát. Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével lát.
Müller Péter

 Esik a hó...mint egy álom. A szürkületben mégis minden világosabb minden. Csendes és fehéren tiszta, hófehéren békés. A hópihék néma csendben ölelkeznek odakinn, a város zaját pihe-puha párna nyelte el, mintha már csak a fehér lepel létezne, átláthatatlanul mint egy csipkefüggöny. 

 A szeretet tökéletes plasztikai sebész.

(Vavyan Fable)

Mikor valakihez mély, bensőséges, szeretetteli kapcsolat fűz, távolból is érzed a lényét, hallod a hangját, mert fülelsz felé.
(Sarkady Ildikó)

Mindig adhatsz

Egy kézfogást, egy mosolyt,

Figyelmet

Értőt

Olyat ami nem telepszik rá a másikra

Ami önzetlen

és nem vár hálát

Ami arról szól hogy ismered a másikat

Nem bántó, számonkérő,

Hallgat és csendben segít

Azzal hogy ott van

 Baranyi Ferenc: Utószó egy szerelemhez

A szeretet kihívás, tűz, amely éget, anélkül, hogy látnánk.
Paulo Coelho

 A gyermeki szeretet logikája: 

Szeretek, mert szeretnek. 
Az érett szeretet logikája: 
Szeretnek, mert szeretek. 
Az éretlen szeretet azt mondja: 
Szeretlek, mert szükségem van rád, 
Az igaz szeretet azt mondja: 
Szükségem van rád, mert szeretlek.
(Erich Fromm)

 Kit, mit nem volnál

képes elengedni, azt
csupán használod.

(Fodor Ákos)

A reménységé...

A remény mindig megmarad, ha mindent elvesztettél, akkor is.

Te mit remélsz? Az ünnep békéjét ?  Vagy ajándékhegyeket ? Vagy csak egy igaz ölelést ? Vajon megkapod valamelyiket ?  

Csak azt érdemes remélni ami lehetetlennek tűnik, mert ami lehetséges, az megtörténik akkor is ha nem kell érte különösebb dolgot tenned.

De ha valami olyasmit szeretnél amid még sohasem volt, valami olyasmit kell érte tenned amit még sosem. 

 A szeretet azzal mérhető, hogy valaki méricskélés nélkül szeret-e.

(Szent Ágoston)

  A szeretet nem érzés, hanem egy bizonyos viselkedésmód.

(Gary Chapman)

 A szeretet mindenekelőtt a csendben való figyelem. Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz.

(Antoine de Saint-Exupéry)

 Megismertem a paradoxont: ha annyira szeretünk, hogy az már fáj, a fájdalom eltűnik és csak a szeretet marad!

‎"Egyetlen jó szó három téli hónapot fel tud melegíteni!"

(japán közmondás)

Advent első vasárnapján gyertyagyújtás közben gondolj a hitre.

Te miben hiszel ? Hiszel egyáltalán valamiben vagy valakiben?

Hiszel a csodában ? Hiszed hogy neked kell tenned érte ? 

Hiszel a szeretetben? 

Vagy inkább

A vásárlásban hiszel ? Az ajándékozásban ?

Vagy abban hogy egy békességben együtt eltöltött este, egy ölelés

többet ér bármilyen  megvásárolt ajándéknál ? 

 LES FEUILLES MORTES

paroles: Jacques Prévert
musique: Joseph Kosma

Oh! je voudrais tant que tu te souviennes
Des jours heureux ou nous étions amis
En ce temps-la, la vie était plus belle,
Et le soleil plus brulant qu'aujourd'hui
Les feuilles mortes se ramassent á la pelle
Tu vois, je n'ai pas oublié...
Les feuilles mortes se ramassent á la pelle,
Les souvenirs et les regrets aussi
Et le vent du nord les emporte
Dans la nuit froide de l'oubli.
Tu vois, je n'ai pas oublié
La chanson que tu me chantais.

REFRAIN:
C'est une chanson qui nous ressemble
Toi, tu m'aimais et je t'aimais
Et nous vivions tous deux ensemble
Toi qui m'aimais, moi qui t'aimais
Mais la vie sépare ceux qui s'aiment
Tout doucement, sans faire de bruit
Et la mer efface sur le sable
Les pas des amants désunis.

Les feuilles mortes se ramassent á la pelle,
Les souvenirs et les regrets aussi
Mais mon amour silencieux et fidele
Sourit toujours et remercie la vie
Je t'aimais tant, tu étais si jolie,
Comment veux-tu que je t'oublie?
En ce temps-lŕ, la vie était plus belle
Et le soleil plus brűlant qu'aujourd'hui
Tu étais ma plus douce amie
Mais je n'ai que faire des regrets
Et la chanson que tu chantais
Toujours, toujours je l'entendrai!

 Mert minden földi lélek eltávozik egyszer

Tegnap este felkapcsolták az ünnepi fényeket a Champs-Élysées-n. 

A fények Vízkeresztig égnek, az Óriáskerék pedig a diadalút végére költözött emelve az ünnep fényét. 

Mindnyájan keressük a tökéletes társat.

De ha az ember elég sok kapcsolaton van túl, kezdi gyanítani, hogy nincs is tökéletes társ, csupán a tökéletlenségek fokozatai léteznek.

Miért van ez így? 

Azért, mert mi sem vagyunk tökéletesek, és úgy válogatjuk meg társainkat, hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket.

Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonjainkkal - megoldhatatlan problémáinkkal, amelyek azzá tesznek, akik vagyunk - 

akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk csak tudni, hogy egyáltalán mit is keresünk.

Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az "igazit".

Azt, akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondoljuk:

"Pontosan ilyen problémát akarok magamnak!"



Andrew Boyd 

A legnagyobb csoda ami az enyém lett - egy barátság

Amit senki sem ért, talán még mi magunk sem, 

Csak éljük a saját íratlan és kimondatlan szabályaink szerint

A kontinens két pontján

Az eltelt idő és a kilométerek ellenére mégis a miénk

Azért született meg mert nehéz helyzetben voltam

Olyasmit tettem amit azelőtt még sosem

Szabad voltam

Nem törődtem a múlttal, sem a jövővel

Ott, akkor a jelenben léteztem

Nem gondolkodtam

Csak elfogadtam ami jött, úgy ahogy volt

Kérdések nélkül

Azóta másképp gondolkodom

Életről, emberekről, barátságról, szeretetről

Pillanatokról amik megváltoztatják egy ember életét

A magyarok közel 40 %-a hisz abban, hogy sorsukat tőlük független, magasabb erők irányítják. Nemzeti sportként egyre csak várjuk a csodát, pedig lehet, hogy ha akcióba lendülnénk, már rég átélhettünk volna egyet-kettőt (vagy bármennyit)?

Gyermekkorunk mesevilágának még aktív részei a csodák. A szegény ember legidősebb fia elindult királylányt kiszabadítani, de mivel önző, mohó és lusta volt, végülis a gonosz sárkány fogságába esett. Sajnos pont ugyanez történt a középső testvérrel is. Otthon nagy lett a bú és bánat. A legkisebb fiú végül elhatározza, hogy kiszabadítja két bátyját és a királylányt a sárkány fogságából. Új utakon indul el, helyén van az esze és a szíve, sikeresen szerepel azokon a próbatételeken, amelyeken bátyjai kudarcot vallottak. Nemeslelkűsége révén szerzett barátaival fáradságot nem ismerve felkutatják a fenevadat, sikerrel megküzdenek vele, végül mindenki elnyeri méltó jutalmát. A szegény ember fiáé a királylány és a fele királyság. Jól hangzik? Persze. Ismerős. Ilyen sztorikon nőttünk fel. 

Gyermekként hiszünk abban, hogy velünk is történhetnek csodák, legtöbbünkkel történnek is. Vagy észrevettük, vagy nem. Lehet, hogy mások vették észre, nekünk nem is tűnt fel.

Aztán felnövünk és tele vagyunk elvárásokkal, hogy mit szeretnénk magunknak, milyennek szeretnénk látni környezetünket és a benne élőket. Mik ezek az elvárások és miben különböznek a céloktól, vagy megfogalmazott igényektől? 

Hiszünk a csodában vagy teszünk is érte?
Az elvárás passzív, mint minden várakozás. Elvárjuk azt, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy szeretnénk. Van bennünk egy kép, amit őrizgetünk, behunyt szemmel várjuk, hogy megtörténjen a csoda és mire kinyitjuk a szemünket, pont úgy alakuljanak a dolgok, ahogy elvártuk. Miért pont úgy lenne, amikor statisztikailag nagyságrendekkel nagyobb az esélye, hogy valami más történik? Bármi más. Főleg, ha semmit nem teszünk, csak várunk.
A csodavárás az elvárások speciális esete. Működési mechanizmusa hasonló. Várjuk, hogy egy csapásra lényegesen kedvezőbben alakuljanak dolgaink, mint eddig. Még az is előfordulhat, hogy teszünk is érte valamit, de általában csak valami alibi-tevékenységet. Mondjuk hétről hétre ikszelgetünk a lottószelvényen. 

 

Térjünk vissza a mesénkhez, használjuk a sztorit, mint benchmarking modellt, hiszen a legkisebb fiú példaértékű sikert aratott. Mi is történt lépésről lépésre?

1. Nehéz helyzetben van
Ha felmerül bennünk, hogy nehéz helyzetben vagyunk és mégsem teszünk semmit, hogy kikeveredjünk belőle, akkor még nem vagyunk ELÉGGÉ nehéz helyzetben.

Egy biztos: ha nem csinálunk semmit, csak várunk, akkor előbb-utóbb tovább romlik majd a helyzetünk, olyannyira, hogy lépni kényszerüljünk. Tegyük ezt minél korábban, amíg nem késő.

2. Kitűzi merész célját 
Nem elvárásokat fogalmazott meg, nem csodára várt, hanem megfogalmazott egy általa kedvezőbbnek ítélt állapotot és gondolatban kitűzte rá a táblát: CÉL. Sőt: CÉLOM. Minél pontosabban és részletesebben képzeljük el célunkat, annál tisztábban rajzolódhat ki az oda vezető utunk. Jó ha a célkitűzésnél fejben tartjuk a SMART-szabályt, vagyis célunk kellően Specifikus (konkrét), Mérhető, Akciókhoz köthető, Reális és végül a T azt jelzi, hogy az idő szempontjából is jól definiált.

Mit tett még a legkisebbik fiú? Legtöbbször, csak jókor volt jó helyen. Ezt már sok sikersztoriban hallhattuk, de mit is jelent valójában? Lehet, hogy mi is sokszor voltunk már jókor jó helyen, de nem vettük észre? 

3. Másképpen gondolkodik
Képes kilépni a megszokott kliséiből. Ha mindent pontosan ugyanúgy csinálunk, mint eddig bármikor, milyen alapon várnánk más eredményeket? Csak akkor számíthatunk változásra, ha képesek vagyunk mi magunk is változni, ugyanazokra a természetesnek és hétköznapinak tűnő dolgokra másképpen tekinteni, ezáltal meglátni az adott helyzetben azt a lehetőséget, amit mások nem látnak meg. 

4. Észreveszi és meg is ragadja a kínálkozó lehetőségeket
Nyitott szemmel jár a világban és megragadja a kínálkozó alkalmakat, amelyek közelebb vihetik célja eléréséhez.  Elkerüli a csodavárók egyik legnagyobb csapdáját, hiszen ők kész megoldásokra várnak és ha sült galambra áhítoznak, hiába kapnak a sorstól galambot és tüzet, nem is fogják észrevenni.

5. Etikusan és humánusan tevékenykedik

Nem csak a cél elérése számít, az oda vezető út legalább olyan fontos. A célhoz vezető út legtöbbször tele van csábító, könnyebbnek és rövidebbnek tűnő ösvényekkel, melyek általában egészen más irányba visznek el bennünket, ha bedőlünk a csábításnak. Nincs rövidebb út. Ha a célirányos tevékenységünket sikerrel vigyázza sziklaszilárd morális értékrendünk, a célba is emelt fővel érkezhetünk, jól jártuk be önmagunk számára kijelölt utunkat. 

6. Kitartóan halad 
Minden tanulási és fejlődési folyamatot próbálkozások és kudarcok sorozata kísér. Amikor gyermekként járni tanultunk, több ezerszer kellett feltápászkodnunk és újra nekivágnunk és meg is tettük. Életkorunk előrehaladtával hajlamosak vagyunk veszíteni lelkesedésükből néhány kudarc után. Ha feladjuk, egyrészt egészen biztosan nem érünk célba, másrészt az átélt kudarcélmény tovább rombolhatja lelkesedésünket. Minden egyes feltápászkodással újra megadjuk az esélyt a sikerre, a cél elérésére.

7. Szövetségre lép, segítséget kér és kap
Küldetésünket magányos farkasként megélve kudarcra, vagy legalábbis rengeteg értelmetlen szenvedésre ítéljük magunkat. Ha képesek vagyunk időben felmérni saját korlátainkat, meg tudjuk fogalmazni céljainkat és kommunikálni tudjuk igényeinket, be tudunk vonni másokat is, és már csak egy apró lépés, hogy segítséget kérjünk olyanoktól, akik az adott területen jobbak nálunk. Az egyéni kudarc helyett megélhetjük a csapat sikerét és benne természetesen sajátunkat is.

A csoda – nézőpont kérdése
Ennyi a mese. A szkeptikusokban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ebben a mesében nem is volt csoda. Ha a mese főhősét kérdeznénk, azt mondaná, hogy ő csak elindult és tette a dolgát legjobb képességei szerint. Mit láttak a szomszédok? Elmentek a fiúk sorban egymás után, s egyszer csak a szomszéd gyereké lett a fele királyság. Csoda volt? Persze! 

A csodát látni egészen más élmény, mint megélni. Aki a csodára vár, az legtöbbször arra vár, hogy lássa és azt mondhassa, hogy bárcsak vele is történne ilyesmi. Nem szeretnék illúzióromboló lenni, de a csodák nem történnek, hanem csináljuk őket. Csinálni nehezebb és nem is feltétlenül látványos. Aki csinálja, általában hasonlóan nyilatkozik, mint a mese főhőse: csak tette a dolgát, legjobb tudása és belátása szerint.

Fenti mesebeli 7 pont tehát nem a csoda, hanem a célorientált cselekvés receptje. 
Nehéz helyzettel kezdődik. Te voltál már ilyenben?

Izsó Gábor

(Megjelent: www.harmonet.hu

 

 

Vajon az emlékeink hány százalékát adja a képzelet?

Vajon mennyi a valóság mellé szőtt mese ? 

Victor Hugo

Puisqu'ici-bas toute âme

Puisqu'ici-bas toute âme
Donne à quelqu'un
Sa musique, sa flamme,
Ou son parfum ;

Puisqu'ici toute chose
Donne toujours
Son épine ou sa rose
A ses amours ;

Puisqu'avril donne aux chênes
Un bruit charmant ;
Que la nuit donne aux peines
L'oubli dormant ;

Puisque l'air à la branche
Donne l'oiseau ;
Que l'aube à la pervenche
Donne un peu d'eau ;

Puisque, lorsqu'elle arrive
S'y reposer,
L'onde amère à la rive
Donne un baiser ;

Je te donne, à cette heure,
Penché sur toi,
La chose la meilleure
Que j'aie en moi !

Reçois donc ma pensée,
Triste d'ailleurs,
Qui, comme une rosée,
T'arrive en pleurs !

Reçois mes voeux sans nombre,
Ô mes amours !
Reçois la flamme ou l'ombre
De tous mes jours !

Mes transports pleins d'ivresses,
Purs de soupçons,
Et toutes les caresses
De mes chansons !

Mon esprit qui sans voile
Vogue au hasard,
Et qui n'a pour étoile
Que ton regard !

Ma muse, que les heures
Bercent rêvant,
Qui, pleurant quand tu pleures,
Pleure souvent !

Reçois, mon bien céleste,
Ô ma beauté,
Mon coeur, dont rien ne reste,
L'amour ôté !

Victor Hugo: Mert minden földi lélek

 “Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el. ”

(Elisabeth Lobber)

Egy hang, egy mosoly, egy csepp figyelem, egy halk szó, vagy egy pillantás

Morzsák az élethez

 Ne nézd, hová vezet, 

Szádeczky-Kardos György: Nincs időd !

Szoktál-e néha meg-megállni,

És néhány percre megcsodálni

A zöld mezőt, a sok virágot,

Az ezer színű , szép világot,

A dús erdőt, a zúgó fákat,

A csillagfényes éjszakákat,

A völgy ölét, a hegytetőt?

Nem , neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,

Sajgó sebekre enyhet adni,

A hulló könnyeket letörülni,

Más boldogságán is örülni,

Meghallgatni ,akinek ajka

Bánatra nyílik és panaszra,

Vigasztalni a szenvedőt?

Nem ! Neked erre nincs időd!

És ha est botul a késő mára

,
Készülni kell a számadásra,

Mérlegre tenni egész élted,

Tettél-e jót, láttál-e szépet,

És nincs más vágyad csupán ennyi:

Nem rohanni , csak embernek lenni,

hiszen már látod a temetőt!

De most már késő!....Nincs időd!

Milyen buták tudunk mi lenni emberek...

Félünk elmondani amit érzünk, félünk megszólalni

Inkább hallgatunk, várunk a másikra

De ha már nincs vesztenivalónk

Miért hallgatunk mégis ? 

Épp egy éve hogy utoljára jött egy jel

Most megint 

Mindig ugyanakkor

Vallomásféle

 Nagy Attila :Egy pillantás

 

Rég találkoztunk már, bár régen minden nap együtt voltunk

Koptattuk a Főiskolai padokat

Mások voltunk, mégis megértettük egymást - talán éppen ezért

Sokáig nem tudtunk egymásról

Aztán kiderült hogy nem is vagyunk messze

Mégsem volt időnk találkozni - sajnos

Ma azt hallottam, hirtelen magunkra hagytál minket - örökre.

Egészséges voltál, egy gyönyörű kislány anyukája, alig negyven éves, gyönyörű fiatalasszony.

Most döbbenten nézem a képeidet - nem vagy már közöttünk, de őrizzük az emlékedet !

Nyugodj békében !

Egy régi kedves évfolyamtárs emlékére...

Ne mondd hogy nincs időd a barátaidra, ha mást nem, legalább hívd fel, hogy tudd jól van, hogy felvidítsd, hogy érezze hogy gondolsz rá.

Ha elszalasztod az alkalmat, talán már nem teheted meg többé.  

 Paul Verlaine

Chanson d'automne

Les sanglots longs

Des violons
De l'automne
Blessent mon coeur
D'une langueur
Monotone.

Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l'heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure

Et je m'en vais
Au vent mauvais
Qui m'emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.

Magyarul, Tóth Árpád fordításában:

Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.

S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.

Ó, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...

 "Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a borosasztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket." (Zilahy Lajos)

Ezek a pillanatok élik magányos életüket a szívekben, ilyen pillanatok nagyon sokáig képesek összetartani két szívet, akkor is ha távol élnek egymástól. 

Egyetlen pillanat volt talán, békét lelni egy hajnalon, úgy ébredni ahogy sem előtte, sem azóta...és bármikor bárhol eszedbe jut, melegebb lesz a szoba és végre biztonságban érzed magad, mert bátor voltál, a jutalmad béke volt, mindentől távol,

és újjászülettél abban a meztelen pillanatban

Egyetlen apró jel, és Te úgy érzed, mintha ismét ott lennél abban a meztelen pillanatban, amikor nem volt más csak Ő és TE. 

Már az is boldoggá tesz ha kapsz egy pici jelet tőle, két szó, vagy két sor - nem számít, mert tudod hogy nem felejtett el,

mert tudod hogy őrzi még azt a meztelen csodás pillanatot a szívében, amit Te is

Ritkák az ilyen pillanatok ezért őrizd meg őket jól, ha a sivatagba tévednél, valamiből élned kell, ezek a pillanatok legyenek a morzsáid, amik segítenek túlélni a szomjúságot. 

 "A legjobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen: rá sem gondolni!

Mert mindig ott vagy ahová figyelsz.

.... 

Ha elfoglalja magát az ember olyasmivel, ami a figyelmét leköti - nem fáj a fájdalom. 

Miért ? Mert arra figyel...Az lesz a valósága.

Ahová és akire figyel: ott van. 

Minden egyéb háttérbe kerül és homályba borul. Azt éled amire figyelsz. "

(Müller Péter: Varázskő)

" Nem elég egy jó tanács, egy hasznos tipp, de még egy világos felismerés is kevés. 

Ahhoz hogy mindezt megvalósítsd, vagy más szóval, a tiéd legyen, hogy Te legyél az - sok munka szükséges. 

Ez az amit manapság nem szívesen veszünk tudomásul. 

És főleg az alapigazságot, hogy csak az lesz a miénk, amiért áldozatot hozunk."

(Müller Péter: Varázskő)

Mert tudni mindig könnyebb, de tudni és mégis benne maradni egy helyzetben  (nem hozni áldozatot a változásért), tudni mit kellene tenni de mégsem lépni, védekezés

- de csak időlegesen -

 mert ha nem lépsz, csak magad rombolod. 

 "Húzzuk magunk után ma már feleslegessé vált érzések, indulatok, tapasztalatok, élmények, emlékek végtelen hosszúságú sleppjét, amelyek ránk nehezednek, mint a kolonc, lelassítanak és gúzsba kötnek.

A lényeg: ne égj a saját múltad tüzén! Mert az maga a pokol. Ráadásul te választottad.

Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt! Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy. S ha ott maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz, ami még előtted van?

A romos háznak teljesen össze kell dőlnie, hogy új épülhessen a helyén."

/Popper Péter: Ne menj a romok közé.../

Zséda: Ég egy csillag fent

túl a fények városán,
honnan ők, a Rég Elmentek néznek ránk.

Érintetlen csend
táncol át a kisszobán,
s átlibben a múltban vesztett boldogság.

Évek múltak,
Jött száz új nap,
Mégis most, hogy
Fények gyúlnak,
Újra ég sok
Rég ellobbant láng!

Évek múltak,
Jött száz új nap,
Mégis most, hogy
Fények gyúlnak,
Szívünk minden
Lángban téged lát.

Minden tárgyad rég
úgy áll, ahogy hagytad őt.
Állóképpé formáltad a múlt időt!

Itt vagy köztünk még,
gyermekként rád hallgatunk.
Bárhol jársz, mi őrzünk rég, kik itt
vagyunk!

Évek múltak,
Jött száz új nap,
Mégis most, hogy
Fények gyúlnak,
Újra ég sok
Rég ellobbant láng!

Évek múltak,
Jött száz üres új nap,
Mégis most, hogy
Fények gyúlnak,
Szívünk minden
Lángban téged lát!

Hmm...
Hmm...

Ég egy csillag fent
túl a fények városán,
honnan ők vigyáznak ránk.

Hédi néni új osztálya, újra Párizs utcáit járta

Sztrájkról szóló rémhírek ide vagy oda

Az osztály sztrájk miatt

ritkán járó metróval, hajóval

Utazott múzeumról múzeumra.

Napsütésben, hidegben, szélben,

Az Eiffel torony tövében,

A Szajnán hajózás közben, 

kastélyokban kandallók tövében 

melegedtek forró teával a kézben

A hideg őket nem zavarta

A poénokat gyártotta az ügyeletes humorgazda

Kastélyok, borok,

Történelmi mesék és legendák

Ámulatba ejtették az osztályt

 2010. 10.27.

 vagy Versailles-ban, valahol a Trianon kastélyok között 

 Baranyi Ferenc: