Szádeczky-Kardos György: Nincs időd !

Szoktál-e néha meg-megállni,

És néhány percre megcsodálni

A zöld mezőt, a sok virágot,

Az ezer színű , szép világot,

A dús erdőt, a zúgó fákat,

A csillagfényes éjszakákat,

A völgy ölét, a hegytetőt?

Nem , neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,

Sajgó sebekre enyhet adni,

A hulló könnyeket letörülni,

Más boldogságán is örülni,

Meghallgatni ,akinek ajka

Bánatra nyílik és panaszra,

Vigasztalni a szenvedőt?

Nem ! Neked erre nincs időd!

És ha est botul a késő mára

,
Készülni kell a számadásra,

Mérlegre tenni egész élted,

Tettél-e jót, láttál-e szépet,

És nincs más vágyad csupán ennyi:

Nem rohanni , csak embernek lenni,

hiszen már látod a temetőt!

De most már késő!....Nincs időd!