Esik a hó...mint egy álom. A szürkületben mégis minden világosabb minden. Csendes és fehéren tiszta, hófehéren békés. A hópihék néma csendben ölelkeznek odakinn, a város zaját pihe-puha párna nyelte el, mintha már csak a fehér lepel létezne, átláthatatlanul mint egy csipkefüggöny.
Talán Béke érkezik a hópihékkel...
