Mert minden földi lélek eltávozik egyszer
A csillagok közé
Ott talán nyugalmat talál
A zajos földi lét után
Nem vagy már velem, mégis figyelsz
Követsz, kísérsz, betakarsz
Mint egy könnyű kabát a vállamon
Minden mosolyom és bánatom
Mert minden földi lélek eltávozik egyszer..
2010.11.25. 08:47Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csodablog.blog.hu/api/trackback/id/tr902471947
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
