Élet a hitel után

 2010.10.04. 15:58

Egy hitelkiváltás margójára...

 

Ügyintézőnk, az első alkalommal még mézes-mázas, csupa mosoly fiatal hölgy, amit csak lehet elrontott a hitelfelvételre fordított egy hónap alatt -félreértette ügyfelünket már az első perctől kezdve, olyan költségekbe verte őt ami szükségtelen lett volna, ha már az első

alkalomtól figyel arra amit ügyfelünk mond. Pedig ügyfelünk minden adandó alkalommal feltette ugyanazt a kérdést :

- Biztos hogy lehet ???

Épp eladásra szánt saját vállalkozással, megszűnőben lévő munkaviszonnyal hitelt felvenni...

- Hát persze, minden rendben lesz...

De csak az információk fele jutott el ügyfelünkhöz és a másik oldalra, a bankba is - a lényeg valahol elveszett a közvetítés során.

Az ígért két hét helyett, egy hónap lett az ügyintézés, az ígért költségek helyett bosszúságok, viták, hazugságok következtek,

végül az egész hitel átalakult. Hitelkiváltásból személyi kölcsön lett, így ügyfelünk újabb utánajárásra kényszerült, miután sem

ügyintézőnk, sem a bank nem tudta elintézni ami az ő feladatuk lett volna.

Végül a kívánt hitel ugyan ügyfelünk zajos, ideges és költséges utánajárásának köszönhetően folyósításra került, ebből ügyfelünk az utolsó pillanatban

mégis rendezni tudta a másik pénzintézet felé a tartozását, naná hogy jóval magasabb devizaárfolyamon a sok késlekedés és hazugság miatt.

Ám a hazugságok, a trehányság, a nemtörődömség, a figyelem hiánya végül visszaszállt arra aki bár segítő foglalkozást választott,

mégsem volt képes kommunikálni, odafigyelve végezni a munkáját.

Persze a fónök megvédte ügyintézőnket amikor reklamálásra került a sor, persze hogy a főnök ügyfelünkkel fenyegetőzött mikor nem akart munkadíjat

fizetni, aztán hirtelen mégis közös megoldást javasolt mikor ügyfelünk ügyvédeket kezdett emlegetni.

Egy hónap múlva, amikor ügyfelünk már épp kezdte volna feledni az esetet feljelentés és egyéb ellenlépések nélkül, pedig többen javasolták a PSZÁF

feljelentést a hitelközvetítő ellen, újra felkeresték, rossz helyre utalta a pénzt amiben végül megegyeztek, a fél munkadíjat és a költségek visszatérítését - tegye már meg hogy egy levélben elrendezi a dolgot, mert ügyintézőnk még a számlaszámot sem jól adta meg neki, ahová a végül közösen

kialkudott munkadíjat és a költségek visszatérítését utalta - persze ügyfelünk nevét még ennyi idő után sem tudták megjegyezni, megint nem a saját nevén szólították...

A levelet azért kérték ügyfelünktől mert Ügyintézőnk már nem dolgozik a cégnél,és hát mégiscsak szeretnék hozzáférhetővé tenni azt a pici pénzt amiért alig tettek valamit...

Ügyfelünk első reakciója a döbbenet volt, nem tudott mit kezdeni az újabb megkereséssel, aztán lassan megvilágosodott:

egy kis elégtétel a nagy zűrzavar után, kárörvendés nélkül. Egyszerűen csak mert ha segítő foglalkozást választasz, nem lehetsz figyelmetlen, pontatlan, hanyag, legfőképpen nem vezetheted félre azt aki hozzád fordult.

Van élet a hitel után -

ha nem bolondulsz meg mire megkapod,

ha nem hagyod magad átverni,

ha nem hagyod magad megfélemlíteni,

ha meg mered tenni amit ilyenkor kell hogy ne egy ügyintéző miatt bukj egy autót, esetleg egy lakást.

Van élet a hitel után - mások már nem kerülhetnek szembe Ügyintézőnkkel - a példa pedig tanulságos mindkét fél részére és mindenkinek akinek még van élete a hitel előtt,

hogy legyen élete a hitel után is.

Szavak

 2010.09.30. 15:06

Saáry Éva:

Szavak

a szavak

nem jelentenek semmit

az igazi értelem

a szavak mögött ólálkodik

már annyira leszoktunk az igazmondásról

hogy a feketére is ráfogjuk

nyugodt lélekkel

hogy fehér

állandóan résen kell lennünk

hogy elkapjuk

barátaink beszédében

a rejtőzkődő gondolatot

félreértések között botorkálunk mindannyian

egyre fáradtabban ahhoz

hogy megfejtsük a kötelező talányokat

lassan elhiszünk mindent

amit mondanak

s beletörődünk

a körénk kövesedő titokba

.........................................

Ha nem vagy teljes tudatában annak amit kimondasz vagy amit leírsz

NE TEDD

Nagyobb kárt okozol vele mintha hallgatnál

Sokszor a csend beszédesebb

 

 

Mert azt is elmondja amit talán nem is akartál hallani

Ő is..

 2010.09.26. 19:26

Stresszoldás medve módra....

Íme egy nőstény barna medve, amely minden reggel 15 perces jógagyakorlattal kezdi a napot.

 

Santra, aki a finnországi Ahtari állatkertben él, először nyújtogatja mintkét lábát, majd a fenekén egyensúlyozva a füléhez húzza őket.

A képeket egy szlovén amatőr fotós, Meta Penca készítette. Mint mondja, a maci egészen úgy mozgott, mint egy jógázó ember: könnyedén, lassan, koncentrálva és megfontoltan.


Santra teljesen belefeledkezik a gyakorlatba, nem figyel a környezetére, nagyon komoly és nyugodt, a szemei félig nyitva vannak. 

Meta Penca először azt hitte, hogy a maci valamilyen cirkuszból került az állatkertbe, de az Ahtari Zoo honlapján az olvasható, hogy Santra és párja az egyik legrégebbi lakójuk, ezért valószínű, hogy a mackó reggelente igazából csak nyújtózkodik egy kiadósat.

Forrás: www.hamonet.hu

Világok

 2010.09.25. 18:26

Három utazó

Három nap

Három stílus

Budapest - Párizs - Pau

 

Más világok

Más értékek

Más léptékek

 

A Pireneusok lábánál

Pálmafák és hegyek,

A Földközi tenger és az Óceán

Között félúton

Francia-spanyol keverékfalu

Montégut-Arros

 

Egy cég amit a világon mindenhol ismernek

Egy hely, ahol nem lepődnek meg ha külföldit látnak

A világ végén a világ másik végéről

 

Egy pici falu - egy óriáscég

A környéken csak kukoricaföldek

Csak a falusi lét

Kavics és kőházak

Néma csend és béke

A világtól messze

Egy másik világ...

Egy húron...

 2010.09.16. 19:40

Vannak pillanatok amikor ugyanúgy rezegnek az érzések mint akkor régen...

A véletlen összesodor két embert, és összefűzi őket a barátság gyöngyfonalával.

Az már nem véletlen hogy az érzések, a hangulatok, a régi szavak előhozzák a

régi rezgéseket, amikor először egy húron pendültünk

és valahányszor úgy rezeg körülötted a világ mint akkor amikor örökre Összefonódott a sorsotok.

Ehhez nem kell egy lakásban, egy utcában, egy városban, egy országban élni

a rezgések átjutnak minden határon, ledöntenek minden falat -de köztetek nincsenek falak, csak ajtók

tárva-nyitva várjátok a rezgéseket

örültök és sírtok azokban a pillanatokban amikor a hullámok összeérnek

Senki sem érti, talán még Ti magatok sem igazán,

De semmiért sem adnátok oda ezt az érzést

Békés menedék - egy közös hely ahol találkozhattok

A barátságotok

 

 

Érintés

 2010.08.27. 15:22

Érintés

Arról szeretnék írni, amiről sem beszélni, sem írni nem lehet. Arról, ami nem fér bele a szavak mindig szűknek bizonyuló ketrecébe. Megtapasztalhattuk, mindahányszor a beszéd túljut a mindennapok egyértelműségén, tétovává válik, cserben hagynak a szavak és marad a csend. Közölnivalónk hídjának marad az érintés. Az érintés, mely túl van a szavakon, túl a csenden. Az érintés, amely túl van a test bármely pontjának találkozásán a másik testtel. ...

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít. ...

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. De mit tegyek - ha nem érinthetlek szellőként, sem friss forrásvízként s nem vethetek rád óvó árnyékot, mint a dúslombú fa? Ember vagyok és fizikai valómban nem lehetek ott, ahol vagy, hogy megérintselek a tekintetemmel, a hangommal vagy a kinyújtott kezemmel. Lehet, hogy mire az érintésem eljut hozzád, a testem már régóta az enyészeté. ...

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak, és az érintéshez nincs más eszközöm, csak a szó. A szó, amely túl van a tér és idő határán, és a csendből forrásozik. ...

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Mert nem lehet szólni. Minden szó a teljességet töri darabokra. Csak a csend igaz. A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság. Minden szó az időtlen teljességcsendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza. A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és visszahull. Minden szó a teljesség gondolat szülte tükrének egy-egy cserépdarabkája. Minden szó az elveszett teljesség feletti fájdalom jajkiáltása. Minden szó hamis, mert az egészet részbesűrítetté, az időtlent időbeágyazottá, a változatlant változás-látszatúvá varázsolja. ...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal. Mert minden szó igaz, benne a változatlan, időtlen teljesség az időben, a részben és a változóban nyilatkozik meg. Mert minden szó a csend szava, minden szó a csend törődése, minden szó a csend odaadottsága. Mert minden szó teremtés. Minden szóban a teremtő csend és a teremtett szó eggyé válik. Minden szóban a teremtő és a teremtett eggyé válik. Ez az érintés teljessége. Minden szóban a teljesség van jelen. ...

Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét.

/Biegelbauer Pál: Érintés /

Segíteni tudni kell

 2010.08.27. 14:12

Aki a segítő pálya mellett dönt, annak tudnia kell, hogy ott nincs helye a sajnálatnak.

(Csernus Imre)

....

a figyelmetlen, nemtörődöm hozzáálásnak, a felkészületlenségnek, a hazugságnak..

Egy hitelkiváltás margójára..

 

 

 

Morzsák még..

 2010.08.26. 11:22
Olyat keress - csodamondatot - , amiből épülhetsz, ami felemelt akkor és felemel most is ha gondolsz rá, amitől melegebb lesz a szoba ha kimondod.

Neked, magadnak kell ezeket megkeresned és tudnod melyik mondat volt ilyen Neked, csak így fog működni a létrán felfelé mászás a mondatokon keresztül, de akkor működik.

Vedd számba az emlékeidet és keresgélj köztük, mindenkinek van csodamondata.

Ezeket az emlékeket, felemelő érzéseket keltő mondatokat nem veheti el tőled senki, Akkor sem ha manapság sivatagban élünk. Épp ezért kell megkeresned és megtartanod őket magadnak, hogy legyen táplálékod míg az oázishoz érsz.

Morzsákból

 2010.08.26. 11:16
Ti gyűjtötök csodamondatokat ?
Olyan mondatok amik egyszer elhangzottak, Neked mondták vagy írták, akkor boldog voltál, sikeres voltál, vagy CSAK jó volt úgy ahogy volt.
Ezeket a mondatokat nem veheted el Tőled senki.
Van ilyen gyűjteményed ? Vagy még sosem gondoltál arra hogy összegyűjtsd a csodáidat amikből táplálkozhatsz?

Ha elolvasod a gyűjteményed, erőre kapsz és senki sem állíthat meg.
Nekem van ilyen gyűjteményem....ennek a gyűjteménynek a lapjain mászok fel mint létrafokokon a gödör mélyéből ha kell.
 
Van csodamondatod ? Írd össze amit annak gondolsz és őrizd meg jól - talán egyszer abból fogsz élni...mint morzsák, ezek lesznek a táplálékaid..

 

Mint én...

 2010.08.25. 10:13

"Én-én vagyok. Se több, se kevesebb.. őrült, esőben mezítláb táncolós, felhők felett repülős, mindent és mindenkit szeretős, szeretni:bátor lélek vagyok. Nem bírálok és ítélkezem, elfogadom, hogy olyan vagy amilyen, mert Te Te vagy. Örömet lelek minden szépben, elolvadok a zenében, hol izzó lávaként, hol hunyorgó parázsként. Fákat ölelgetek, állatokat szeretgetek, csodálok mindent mi él vagy élt. Téged is. Mert mersz ember lenni, vagy azért, mert nem. Mert mersz szeretni, vagy azért mert nem. Engem kevesen értenek. De aki igen, az talán már érti mit jelent szeretni...""

/ számomra Ismeretlen szerző /

Azt éled amire figyelsz

 2010.08.16. 08:40

"Mindig ott vagy ahová figyelsz.

....

Az ember mindig azt éli amire erősen gondol. Akire és ahová figyel: ott van. Az lesz a valósága: minden egyéb a háttérbe kerül és homályba borul.

Azt éled amire figyelsz. "

(Müller Péter)

 

Figyelmedet irányítsd mindig arra ami eltávolít a pillanattól ami megkeseríti a jelent.

 

Hét fátyoltánc

 2010.08.08. 21:04
"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."
Müller Péter

Ölelés

 2010.08.08. 08:52

"A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő – még a legérzékibb nő is – a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör – egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az „egész testében”, hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az „erogén zónák” ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő „erogén zónája”: a lelke. "
 
 (Müller Péter)
 

Morzsák

 2010.08.07. 17:54
Hédi úgy tíz éve együtt járt valakivel. Maga sem hitte mi zajlik körülötte. Nemsokkal azelőtt lépett ki egy kapcsolatból, új volt még a szabadság. Hédi a munkájába vetette magát, ott legalább szükség volt rá. Akkor jött Ő, egy volt a kollégák közül. Randit kért, telefonálgatott, néhány hét múlva Hédi egy 150 km-re lévő városban találta magát egy hétvégén. Aztán szinte minden hétvégén. Távol voltak, együtt, de mégis külön - szabadon. Nem voltak kérdések, nem voltak szabályok. A néhány hónapos egyedüllét után Hédi csak egy kis boldogságot keresett, hát elfogadta amit kínáltak neki - együtt töltött hétvégéket, vacsorákat, telefonokat, segítséget a munkában ha kellett. (bár nem nagyon kellett neki segíteni a munkájában)
Egyszer kapott egy hívást, hogy a "párjának előző este vendége volt - elfogadta a döntését, elváltak útjaik, de maradtak kollégák, ahogy korábban. Egy fagyos munkahelyi találkozás után,amit Hédi lélegzetvisszafojtva szó nélkül végigcsinált mintha mi sem történt volna - éltek tovább mostmár valóban távol egymástól.
Találkoztak, beszéltek, valahogy megmaradt a jó kapcsolat. Volt amikor Barátunk sírva hívta fel Hédit, hogy elpanaszolja mit művel vele a volt felesége, hogy nem láthatja a fiát, hogy a barátnő aki a vendége volt mielőtt ők szakítottunk, a közös gyermeküket hordta a szíve alatt, de szó nélkül elvetette és csak utólag közölte vele hogy ennyi volt. Azt várta hogy Hédi hallgassa meg és segítsen, Hédi megtette. Nem voltak szabályok, nem volt miért haragudni egymásra, így hozta az élet, el kellett fogadni a helyzetet, ha nehezen is, de megtörtént és végül barátok maradtak.

Eltelt egy év, Hédi egyedül volt, aztán közös kirándulásra hívta az Ex a barátaival. A kirándulás végére Hédi már nem volt egyedül. Újabb hétvégék, újabb telefonok jöttek, és néhány hónap múlva az újabb szakítás, miért és hogyan arra már talán Hédi sem emlékszik. De az már egyáltalán nem fájt, egyszerűen csak vége lett, szinte kimondatlanul, szavak nélkül.

Az Ex ekkorra már nem dolgozott a cégnél, még mindig beszéltek, valami furcsa bizalmas barátság lett ez az évek alatt. Az Ex megnősült (még Hédit is meghívta az esküvőre), azóta már családja van.
Hédi még ma is egyedül él - úgy hozta az élet hogy bárki akadt is az útjába, még boldogságmorzsa sem volt. Hédi megteremtett egy életet, akikkel találkozott, vagy kihasználni vagy használni akarták, egyet kivéve. Ő pedig sajnos túl messze volt ahhoz hogy Hédi támasza legyen.
Nem zárkózott be, nem élt remeteéletet, de nem volt hajlandó kirakatbaba lenni a tinidiszkóban vagy bárhol másutt hogy aztán valaki majd hazavigye, netán még rosszabb és ő akarja magát hazavitetni Hédihez egy éjszakára hogy aztán elváljanak útjaik, vagy ami annál is rosszabb eltartassa magát.
Ha volt valaki Hédi életében, az Ex tudott róla, ha baj érte Hédit, Ő tudott róla, ha Exnek gondja volt otthon, Hédivel beszélte meg, sőt évente egyszer amikor Exnél betelt a pohár az otthoniakkal, még arra is képes volt, hogy Hédinél próbákozzon, de persze Hédi elutasította.
Mindettől függetlenül valami mégis összekötötte őket, mintha Exünk néha menekülne az életéből amit ő alakított úgy ahogy. Hédi tudta hogy Ex még érdeklődik iránta, hogy ami volt nem múlt el teljesen. Nem álomkép ez: akinek nem vagy fontos az nem hív fel és nem kérdezi meg mi van veled, akinek nem vagy fontos az nem hallgat meg és nem Ért. Ex akkor is meghallgatta Hédit amikor élete legnagyobb veszteségét élte át, amikor Hédit mindenki magára hagyta a fájdalmával, Ő akkor is figyelt rá.

Hédi nemrég elvesztette a munkáját, volt egy cége amit egyedül a semmiből épített, aztán meg kellett válnia tőle. Lakáshitel, autóhitel, beteg szülők, egyedüllét, mindezt autoimmun betegség teszi még kellemesebbé - úgy festett Hédi mindent elveszített amije csak maradt.

Egy hajnalban, Ex szokás szerint telefonált - tudta mi zajlik Hédi körül, jól ismerte őt, tudta Hédi mire hogyan reagál. Tudta hogy az elmúlt évtizedben mennyit dolgozott, hányszor vesztett, hogy csak morzsák jutottak neki, míg mások veknivel sem laktak jól, míg Ő, az Ex semmivel sem volt elégedett, pedig jól keresett, családot alapított, elhagyta Hédit, nem is egyszer, most mégis hozzá menekül három hetente egy telefonbeszélgetés erejéig biztosan. Mert Hédi annak idején nem akarta pórázon tartani őt, nem akart uralkodni felette, elfogadta olyannak, amilyen - nem akarta a saját képére formálni. Szabadon engedte, de Ex valamiért mégis Vele maradt valahogyan, még ha mással élt is.
Mikor Ex meghallotta milyen helyzetbe került Hédi, megjegyezte hogy hallja a hangján a tehetetlenséget, a keserűséget, de segítség és bátorítás helyett aztán kellemesen a földbe döngölte a lányt."Kedvesen felhívta rá a figyelmét hogy miért is van egyedül hosszú évek óta, merthogy nem hajlandó az éjszakai bárokban mutogatni magát lehetőleg szuperminiben kipingálva, mert az érzelmeket keresi a puszta szex helyett, mert az majd eltereli a figyelmét arról hogy semmije sem maradt. Mert a férfiaknak úgyis mindig van kedvük ahhoz...tehát, egyszerűen csak oda kell menni és mutogatni magát, aztán majd élhet a férfiakból.

Nem mondta hogy segít munkát keresni, nem mondta hogy találkozzanak és meghallgatja a lányt.
Még azt sem mondta hogy majd újra hívja, hogy mi van vele, neki talán ez így volt természetes.
Hédi akkor döbbent rá miért is váltak el útjaik annyiszor...


Igen, Hédi évek óta morzsákból (boldogságmorzsákból) él, sivatagban járt és jár, sok-sok csalódás és veszteség után megválogatja milyen morzsát szed fel az útról és milyet nem. Nem azért mert egyedül akar élni, hanem mert ezt hozta az élet.
Egyetlen ölelésért a világ végére is elmenne. Mert egyetlen ölelés visszaadhatná az erejét.

Ismerős érzés

 2010.08.05. 19:59
Vannak ismerkedések, szerelmek, melyek mindig ugyanazzal az érzéssel jártak:
úristen, olyan, mintha már évek óta ismerném, pedig csak két órája láttam először!
Ismerős érzés?

Oké, ez nem csak szerelmeknél fordul elő, nagyon sok, nem szerelmi viszonyra alapuló emberi kapcsolatunknál megfigyelhető ez: olyan, mintha már ismernélek valahonnan...

Ez egy fantasztikusan jó érzés, ha jól belegondolsz, beleérzel . Olyan, mintha kiderülne számunkra, hogy láthatatlan kötelék köt össze olyanokkal, akikkel soha nem találkoztunk addig, és ez a kötelék misztikus, és titkos erők jelenlétét sejteti. Amikor rácsodálkozunk erre az érzésre, akkor az Univerzum erejétől kezdve, a sors hatalmán át, a szerencséig bezárólag, minden eszünkbe jut, és boldogan éljük meg a pillanatot...
Holott nincs láthatatlan kötelék.
Nincs Univerzum ereje.
Nincs titkos erő.

Az, amikor úgy érzed valakiről, hogy már ezer éve ismered, akkor egyetlen dolog történik, de az intenzíven. Magadra ismersz a másikban.
Ezért tűnik úgy, hogy régóta ismered. Mert olyan, mint te. Persze nem teljesen, de fontos dolgokban, szóba kerülő dolgokban olyan. Olyannak tűnik.

Négy éve történt....
Sokféle náció gyűlt össze egy teremben egy céges képzésen. Unalmas nappalok, érdekes esték, közös vacsorák.
Egy este a véletlen leültetett valaki mellé, aki néhány nap alatt többet látott meg belőlem mint bárki más akár évek alatt sem látott. Pedig ezt a találkozást senki sem akarta, senki sem tudta hová vezet, mi történik.

Mintha ezer éve ismernénk egymást, pedig szinte alig tudunk valamit a másikról.
Egyet viszont igen: ugyanazt keressük.

Menedéket - valahol, valakiben
Magunk írtuk a szabályokat, és az íratlan kimondatlan szabályok ...MŰKÖDNEK, kérdés és kérés nélkül a kontinens két végéről is.

Aztán van akit egy év csend után hívtam fel a napokban és úgy vette fel a telefont mintha csak tegnap váltunk volna el, nem önmagáról beszélt, hanem rólam kérdezett..
Örültem hogy hallottam a hangodat -mondta. Nem kérdezte miért most, és eddig miért nem....nem kérdezett, csak bátorságot öntött belém, csak elhitette velem hogy nem hibáztam.
Veled történt már ilyen?

DE van akit hiába keresel, akiről azt gondoltad fontos vagy neki, mégsem felel. Aztán fájó szívvel búcsút intesz neki hogy ne vesztegess rá több energiát - ezt is el kell fogadnod, még ha egykor benne is megtaláltad önmgadat, de ahogy néha önmagunkat, úgy a másokban felismert önmagunkat is elveszítjük.

Az önismeret egyik fontos állomása ez, felfedezni másokban magunkat, akár még tudattalanul is. De legalább ráérzünk a másik emberben, önmagunkra. Ráérzünk és olykor csalódunk...
De ez csak egyetlen állomás az önismeretben.

Mindig, minden esetben, ha valaki szimpatikus számodra, úgy érzed, hogy ismerős, mintha régóta ismernéd őt, akkor önmagadat láttad meg benne.
A szavaiban, a mozdulataiban, a nevetésében, vagy akár a hallgatásában.
Erre örök barátságok alapulhatnak. Sőt, örök szerelmek is. De akár örök csalódás is. Ráérezni és elveszíteni...

De mondd csak! Nem furcsa az, hogy másokban leljük meg magunkat, és akkor sem annak örülünk, hanem valami megmagyarázhatatlannak, valami furcsán jó érzésnek, amit aztán ráfogunk egyéb, misztikus dolgokra?

Aztán persze állandóan ezt az érzést keressük, de nem találjuk, mert nem lehet mindenki olyan, mint mi!

Most gondolj vissza arra, hogy ki volt olyan az életedben, akivel kapcsolatban így éreztél: akár férfi, akár nő, akárki... Mert volt ilyened, ebben biztos vagyok !!
Érezted mennyire felemelő, mikor szinte a másik felünkre találunk rá!
Holott nekünk egymagunkban is kerek egésznek kellene lennünk. Nem félemberként kellene élnünk az életünket, és nem másoktól kellene várnunk, hogy kiegészítsenek minket. Ugyanis ez a félemberség egy örök küzdelem az életünk során. Másokkal együtt vagyunk boldogok, vidámak.

Egyedül miért nem?

Minden nap, amikor tükörbe nézel, azt kellene érezned, mint amikor meglátod valaki másban önmagadat: jéé, én ismerem őt valahonnan!
Ő az, aki... És sorolhatnád a saját tulajdonságaidat.

De manapság jobban ismernek az emberek egy kitalált karaktert, mint saját magukat.
Akiről azt hisszük ismerjük, arról kiderül hogy mégsem...

Felelni kell

 2010.07.31. 21:16

"Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező, s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell, az egészre. Ki vagyok? Mit akarok? Ki ellen, kinek érdekében akarok élni? Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel? Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?... És, felelni az egészre: hol tartok? Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből, vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket? Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell. Várják a választ, a csend nagy, drámai. De ilyenkor megtudod és észreveszed, hogy e kérdésekre szavakkal nem, csak az élettel lehet felelni." 

 

Márai Sándor

Levegő..

 2010.07.25. 10:15

Kidühöngte magát az ég

Már csendes eső mossa tisztára

A felhevült kifáradt lelkeket

Levegőt vesz az élet

Hogy új lendületettel induljon tovább

https://www.youtube.com/watch?v=ihd_HgGn-p0&feature=related

Figyelem (?)

 2010.07.20. 19:12

Hédi ment az utcán, mint máskor. Nyári meleg délután volt, fáradtan, nyugtalanul ébredt aznap, napközben egyik helyről a másikra küldték ügyintézései közben, délutánra már alig maradt energiája, valaki majdnem belehajtott egy kereszteződésben. A kertváros közepontjában éppen egy üzletet keresett, de a járda megolvadt buckája megállította...

Elesett, maga alá gyűrte a lábát, alig értette meg mi is történt vele - csak a fájdalmat érezte lehorzsolt lábán, azt találgatta vajon talpra tud-e állni. A környéken állók pedig csak nézték, egyedül kellett  boldogulnia, csak álltak és néztek rá - DE SENKI SEM MOZDULT hogy segítsen neki, akkor sem, amikor lassan elsántikált hogy letisztogassa sérüléseit a közeli padon...

Azt mondjuk figyelünk egymásra, vagy mégsem?

Te odamész az utcán ha valaki segítségre szorul vagy elmész mellette ? 

Hozzáállás

 2010.07.09. 20:13

A hozzáállás az a kapcsoló, amely minden mást elindít....

 

Áll hozzá másokhoz úgy, ahogy Te szeretnéd hogy hozzád viszonyuljanak...

Egy mosollyal lerövidítheted az utat két ember között

Ha nem szervezel magadnak ellenséget a csatamezőre, elmarad a háború

és akkor mindenképp nyertes leszel

 

Ha mégis védekezned kell,

akkor is mosolyogj

az ellenséged azt hiszi majd hogy Te vagy az erősebb

bármilyen gyengének is érzed magad

 

Mosolyogj minden nap :)

Éld meg bátran

 2010.07.06. 19:46

OSHO - ÉLD MEG BÁTRAN...

Gondolj a fákra.

Behozhatsz egy fát a szobába, és bizonyos szempontból védett lesz;

nem éri olyan erősen a szél.

Amikor vihar tombol odakint, nem lesz veszélyben.

De nem éri kihívás sem; minden teljesen védett.

Beteheted egy melegházba, de lassan-lassan megsápad,

nem lesz zöld többé.

Valami mélyen a belsejében haldokolni kezd -

mert a kihívás formálja az életet.

Azok az erős szelek, amelyek nagyot ütnek, nem valódi ellenségek.

Segítenek egységesebbé lenned.

Úgy tűnik, mintha gyökértelenné tennének,

de az ellenük folytatott küzdelem során versz gyökeret.

Még mélyebbre küldöd a gyökereidet,

hogy a vihar ne tudja elérni és elpusztítani őket.

A nap nagyon forró, és úgy tűnik, mintha megégetné,

de a fa még több vizet szív fel, hogy védje magát a nap ellen.

Egyre zöldebb és zöldebb lesz.

A természeti erőkkel folytatott küzdelem során tesz szert egyfajta lélekre.

A lélek csupán a küzdelem során fejlődik ki.

Ha a dolgok nagyon könnyűek, elkezdesz szétdarabolódni.

Lassan-lassan szétdarabolt leszel,

mert egyáltalán nincs szükséged az egységességre.

Olyan leszel, mint egy elkényeztetett gyerek.

 

Ezért, ha kihívással kerülsz szembe, éld meg bátran.

 

 

[Osho]

Bizalom

 2010.07.06. 10:38

"A bizalom olyan dolog, amely nem jön létre kényszer hatására.

Az embert nem veheted rá erőszakkal hogy bízzon. " (Daniel Webster)

 

De ha már nem bízol valakiben, inkább engedd el,

ne okozz még nagyobb kárt magadnak.

 

Nehéz és fájdalmas, de meg kell tenned.

Szilvásgombóc

 2010.07.05. 20:41

Nem szereted a szilvát ?

Rendben.

Mit teszel ha mégis szilvát kapsz? 

Feljelented a könyhafőnököt mert

az étlapon csak szilvásgombóc van

és nincs a kedvedre való ?

Keress másik éttermet én azt mondom

mert lehet hogy a konyhafőnök már nem lesz ott legközelebb

Te viszont éhes maradsz.... 

 

Nem szerethet mindenki

 2010.07.05. 20:33

Hajnal Anna: Nem szerethet mindenki

 

Fontos, hogy megtanuld: nem

szerethet téged mindenki.

Lehetsz te a világ

legfantasztikusabb szilvája,

érett…, zamatos…, kívánatosan

édes, és kínálhatod magad

mindenkinek, de ne feledd:

lesznek emberek akik, nem

szeretik a szilvát. Meg kell

értened: hogy te vagy a világ

legfantasztikusabb szilvája, és

valaki, akit kedvelsz, nem szereti

a szilvát, megvan rá a

lehetőséged, hogy banán legyél.

De tudd, ha azt választod, hogy

banán leszel, csak középszerű

banán leszel. De mindig lehetsz a

legjobb szilva. Vedd észre,

hogyha azt választod, hogy

középszerű banán leszel, lesznek

emberek, akik nem szeretik a

banánt. Töltheted életed további

részét azzal, hogy igyekszel jobb

banán lenni, ami lehetetlen hisz te

szilva vagy, de

megpróbálkozhatsz megint a

legjobb szilva lenni…

 

 

 

 

Hiányzik az életből valami

 2010.07.05. 20:30

 

Móricz Eszter: Hiányzik az életből valami...

 

A napok rohannak, futnak,

céltalan bolyongunk a szürkeségben.

Mindenki siet valahová.

Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.

Hiányzik valami az életünkből.

Nem látjuk a tarka virágok színét,

nem érezzük a napfény melegét.

Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,

elmúlt nyarak igézete,

ringó kalászos, erdők illata.

Hiányzik az életből valami...

Egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.

Egész életünkben szakadatlanul,

fuldoklásig küzdünk, harcolunk.

Vágyódunk a tökéletességre,

és csak reménykedünk hiába.

Reménykedünk egy csókban, ölelésben,

egy kézfogásban, egy mosolyban.

Hiányzik az életből valami...

Hiányzik a jó, hiányzik

a napfény mosolya, az éjszaka

vaksi pislogása, a hajnalok

ébredő ölelése. Hiányzik

a nappalok hangos nevetése.

A nappalok rohannak, futnak,

mindenki siet valahová.

De egyszer, valahol meg kellene

állni egy mosolyra, egy

ölelésre, egy igaz szóra.

Valahol meg kellene állni,

segíteni azon, aki elesett.

Meg kellene tanulni újra

mosolyogni, kezet nyújtani!

Hiányzik a világunkból

a nagy világ...

Hiányzik az életünkből

az életünk, - a szeretet."

Egyedül

 2010.07.05. 20:19
Egyedül maradtam
Lelkembe zárt hiányod csak a társam
Oázist keresek a sivatagban
A sivatagban ahol élek
Se vizem se térképem
Csak egy kép az életem
Ahogy majd átölelsz
és megáll majd a Föld...

Csend

 2010.07.05. 20:13

"Tanulj meg csendben maradni."

 (H. Jackson Brown)

 

Sokszor a csend többet mond minden szónál

A Csend beszél tovább helyetted

A Csend hatalom

Erő, nyugalom

Mindent elárul

Még azt is amit nem akartál tudni

 

 

 

Az igazi

 2010.07.03. 08:10

Az igazi bosszú jól élni nélküled.

(Joyce Carol Oates)

 

Neked pedig együtt kell élned ezzel.

Mert az igazi bosszú nem a tett,

hanem a közöny.

Mert amikor a tehetetlenség érzése elmúlik

amikor Te már úgy érzed túléled

amikor az erőd visszatér

 

A másiknak akkor is együtt kell élnie a történtekkel

Tegnap még..

 2010.07.03. 08:09

Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked.
Márai Sándor

 

Chanson des vieux amants

 2010.06.30. 13:03

 

http://www.dailymotion.com/video/x752q7_benabar-elsa-la-chanson-des-vieux-a_music

Szöveg: Jacques Brel

Zene : Jacques Brel et G rard Jouannest

(c) Pouchenel

Énekel: Elsa c Bénabar

 

 

Bien sur, nous menés des orages

Vingt ans d'amour, c'est l'amour fol

Mille fois tu pris ton bagage

Mille fois je pris mon envol

Et chaque meuble se souvient

Dans cette chambre sans berceau

Des clats des vieilles tempetes

Plus rien ne ressemblait a rien

Tu avais perdu le gout de l'eau

Et moi celui de la conquete.

Mais, mon amour

Mon doux mon tendre mon merveilleux amour

De l'aube claire jusqu' la fin du jour

Je t'aime encore tu sais je t'aime

Moi, je sais tous tes sortileges

Tu sais tous mes envoutements

Tu m'as garde de pieges en pieges

Je t'ai perdue de temps en temps

Bien sur tu pris quelques amants

Il fallait bien passer le temps

Il faut bien que le corps exulte

Finalement finalement

Il nous fallut bien du talent

Pour etre vieux sans etre adultes.

Et plus le temps nous fait cortege

Et plus le temps nous fait tourment

Mais n'est-ce pas le pire piege

Que vivre en paix pour des amants

Bien sur tu pleures un moins moins tot

Je me déchire un peu plus tard

Nous protégeons moins nos mysteres

On laisse moins faire le hasard

On se méfie du fil de l'eau

Mais c'est toujours la tendre guerre

 

 

 

 

 

 

 

 

Röhög az osztály...

 2010.06.30. 12:50

 

Hédi néni új osztálya,

Napi kilométeradagját fogyasztotta

Sztrájk vagy hőguta, őket nem zavarta

Megint mentek, kopogtattak

Múzeumokat látogattak

Vagy a Metróban várakoztak

Kastélyoknál sétálgattak

Borpincében kóstolgattak

Két röhej közt csak

Ámultak és bámultak

Gyártották a poénokat

Páncélos lovag várta őket 

Festményekben gyönyörködtek

A lépcsőkön uralkodókat követtek

A hatodik napon hazajöttek

Aki tudja merre jártak

A következő útra még licitálhatnak

 

 

 

 

Halálos gyakorlat

 2010.06.15. 08:37

Halálos gyakorlat - hogy sok időd legyen!

Hétfőtől vasárnapig sok mindent csinálsz. Készíts a teendőidről egy listát.

Utána mindegyik teendőre - kérdés:

Mit fogok erről gondolni a halálom napján: ezt mennyi értelme volt megtenni?

Azokat, amelyekre azt mondod, hogy "semmi", vagy "nagyon kevés", kegyetlenül iktasd ki a mindennapjaidból.

Meglátod, mennyi időd fog így felszabadulni...

Visszhang

 2010.06.04. 17:29

A világ egy visszhangos hely. Ha haragot indítunk útjára, harag jön vissza;

 

ha szeretetet adunk, szeretet jön vissza.

 

Osho

Kincs

 2010.06.02. 12:57

 "Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat. "

 

 /Paulo Coelho/

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=L0NfOJsoU90&feature=related

            (Philippe Wesley: Lamentation of the Heart)

 

Akit szeretünk

 2010.05.28. 19:08

 

 

 

"Akit szeretünk, azt ismerjük, de nem tudjuk és nem is akarjuk tudni a titkait. A szeretet nem ismer nyomozást."

 

Ancsel Éva

 

 

A szeretet nem ismer bizalmatlanságot, erőszakoskodást, birtokolni akarást, DE elenged és visszahúz,

mert akit elengedsz az maradni akar.

Hála

 2010.05.28. 18:46

Kardos Csongor: Hála

 

Szavakba csordul belőlem a hála.

Nem mert jó és szép vagy,

nem mert fáradt álmok szólnak rólad,

nem mert kezem kezedbe fogadod,

nem mert csendes félhomály ül mosolyod szegélyén,

nem mert átjár sötétkék hiányod,

nem mert novemberi zarándok szelek fújnak;

hanem mert remegő sóhajjal tudom: vagy.

 

Csak egy levél....megint..megéreztem, vártam, tudtam hogy akkor, hogy aznap....Mintha csak előre megsúgta volna valaki. A Föld két pontján valami mégis összeköt VELED...a tudat hogy létezel, a tudat hogy nem felejtesz el...

egyedül vagyok, lelkembe zárt hiányod társaságában

Ormok (egy utazás margójára)

 2010.05.28. 15:18

“Soha ne értékeld egy hegy magasságát, mielőtt felérnél a csúcsra. Csak azután fogod látni, hogy milyen alacsony volt.” (Dag Hammarskjold)

 

Hirtelen kiszakadni a megszokott közegből, más problémákkal, más feladatokkal foglalkozni - azt gondolod nehéz, de ha nem szakadsz ki a régiből, még nehezebb lenne.

Felül kell emelkedni a nehézségeken, ahogy reagálsz, úgy éled majd át az eseményeket.

Bármilyen nehéz is, egy szempillantás alatt elmúlnak az otthon kezelhetetlen tüneteid, hirtelen nem fáj a gyomrod, nem szédülsz, a fáradtságtól beájulsz az ágyba és nincs időd "nem aludni, nem érdekel mikor és mit eszel - egyszerűen csak létezel és teszed a dolgot gondolkodás nélkül mert nem tehetsz mást.

Előre sosem tudhatod milyen magas egy hegy, amikor már felértél, még nem érted - majd csak ha lemásztál a túloldalon, pihentél - akkor jössz rá hogy egy sokkal magasabb hegy van előtted.

Tekintsd az akadályokat lehetőségnek, hogy tanulj, hogy fejlődj - ne törődj a hangoskodókkal akik jobban, gyorsabban mászták volna meg azt a hegyet - ők még nem tudják mi vár a túloldalon.

A kétkedők, a hangoskodók mindig okosabbak akarnak lenni - de  ne hagyd magad, ők sem cisnálták volna jobban.

Az erő a nyugalomban van, ne feledd - ne hagyd magad !

Az öreg hölgy

 2010.05.28. 14:52

Személyleírás:

Neve: La Tour Eiffel

Születési idő: 1889 Párizs

Testsúly: 7500 kg

Testmagasság: 324 m

 

 Champs-Élysées - La Maison d'Alsace

Mini édességek egy tányéron

 

 

 

Osztálylétszám: 20

Osztályterem: Párizs

Osztályfőnök: Hédi néni

Az osztály átlagéletkora: 50 év

Tantárgyak: Párizs nevezetességei

Órarend:

szerda -

Földrajz, fizika: Air France - Budapest - Párizs

Testnevelés:Este még megmásszuk a Monmartre-ot

csütörtök -

Művészettörténet: Concorde tér, Tuileriák kertje, Louvre: Mona Lisa mosolya, St.Chapelle, Notre-Dame,

sétahajó a Szajnán, vacsora a Latin negyedben, bónuszprogram: ismerd meg a Chatelet metróállomást a vonal lezárása miatt

péntek -

Történelem, protokoll:Expressz metróval Versailles, délután Eiffel-torony, este Diadalív és Champs-Élysées

szombat -

Történelem, képzőművészet: Fejet hajtunk Napóleon sírja előtt, tisztelgünk Rodin szobrainál, majd megcsodáljuk az impresszionistákat az Orsay múzeumban - már aki tud még járni....

Francia nyelv: szabadprogram Párizs belvárosában

Fakultatív biológia: hazaérkezés után éjszakába nyúló orvosi ellátás, mentők - kórház

vasárnap -

Osztályfőnöki óra: elmaradt Loire menti kirándulás, fegyelmezés

hétfő -

Biológia: beteg osztálytársat kiváltjuk a kórházból

Földrajz, fizika: Air France - Párizs - Budapest

Osztályzatok:

Érdeklődés:             jeles

Vásárlási kedv:        jeles

Metróismeret:          jeles

Lábfájdalmak tűrése: jeles

Erőnlét:                   jeles

Figyelem:                 jó

Türelem:                közepes

A szülői munkaközösséget ezúton tájékoztatom hogy a 7.C osztály sikeresen teljesítette a kiadott órarendet, az osztály tagjai fegyelmezettek voltak az órák alatt, és az órák után az éjszakai szálláson is.

A következő osztálykirándulásról szóló szülői értekezletet a jövő héten tartjuk, kérek mindenkit hogy időben jelezze a részvételi szándékát.

Oszályképek nálam rendelhetők.

Hédi néni

 

Nyitott kézzel szeretni

 2010.05.02. 17:52

Nyitott kézzel szeretni

"Egy könyörületes személy látta, hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból. Segíteni akart neki. Nagyon gyengéden, szálanként bontogatva kitágította a lyukat, kialakított egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem volt képes repülni.

Ez a könyörületes személy valamit nem tudott. Ez pedig az, hogy csak a megszületés, a kibújás küzdelme során tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük.

Ez a pillangó - megrövidített életét a földön vergődve töltötte, és soha sem ismerte meg a szabadságot. Sosem élt igazán."

Én úgy mondom: nyitott kézzel szeretni.

Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel, ha görcsösen ragaszkodom hozzá, rácsimpaszkodok, vagy megpróbálom irányítani, azt veszítem el, akit megtartani próbálok.

Ha én megpróbálok megváltoztatni valakit, akit szeretek - mivel úgy érzem, én tudom, milyennek kéne lennie - akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg:

A jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért, döntéseiért, létformájáért.

Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat, vagy akaratomat, vagy megpróbálok hatalmat gyakorolni fölötte - megfosztom a fejlődés és a felnőtté érés teljes lehetőségétől. Saját birtoklási vágyammal korlátozom, még akkor is, ha jó szándékkal teszem ezt.

A legkedvesebben óvó cselekedeteimmel is csak korlátozni és sérteni tudok. Védelmem, vagy túlzott figyelmességem, a szavaknál ékesszólóbban mondja a másik személynek:

"Te képtelen vagy magadra vigyázni, nekem kell veled törődnöm, vigyáznom rád, mert te az enyém vagy, én vagyok érted felelős!"

Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább tudom mondani annak, akit szeretek, hogy:

" - Szeretlek téged, értékellek téged, tisztellek és bízom benned, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban olyan erőt, képességet, hogy mindazzá váljál, ami lehetséges számodra, - ha én nem állok az utadba.

-         Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett sétáljunk örömben és bánatban.

-         Együtt fogok veled érezni, ha sírsz, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj.

-         Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor már egyedül tudsz menni.

-         Mindig készen fogok állni, hogy veled legyek bánatodban, magányodban, de nem fogom elvenni tőled.

-         Igyekezni fogok, hogy figyeljek a szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni.

-         Néha dühös leszek, és akkor ezt olyan nyíltan fogom neked megmondani, hogy ne kelljen a különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést éreznem.

-         Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell, hogy figyeljek, magammal kell törődjek, és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire tudok."

Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak, akiket szeretek, akikkel törődök, - akár szavakkal, akár azzal, ahogyan létezem másokkal, és magammal.

Ezt úgy hívom, hogy nyitott kézzel szeretni.

Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de már egyre jobban megy.

 

(Carl Rogers: Nyitott kézzel szeretni )

Siker vagy kudarc

 2010.04.29. 18:47

"A természet két véggel látta el az ember:

az egyiken üljön, a másikkal gondolkodjék.

Az ember sikere vagy kudarca azóta is azon múlik,

melyik végét használja többet "

(George Kirkpatrick)

Szeretnék

 2010.04.29. 10:20

Kun Magdolna - Szeretnék

 

Szeretnék egy meseerdőt, olyan álommal szőtt,

elérhetőt, kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.

Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút,

mely dalra késztet,

elsuhanó pillangókat, szivárványon hintázósat.

Magas hegyen lágy szirteket, rajta délceg törzsű fenyveseket,

szélben hajló búzatáblát, mely égig nyújtja dús kalászát.

Ezerszínű rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet,

hegyoldalon zuhatagot, mely a napfénytől tükröt ragyog.

Ívelt folyót sebes árral, benne halat, ezer számmal,

vén tölgyfákat nagy lombokkal, hol mókus ugrál víg mosollyal.

Tiszta vizű, édes tengert, melyre a nap csókot lehelt,

dzsungelt, ahol sok száz állat, szabadon és büszkén járhat,

Szeretnék egy jobb világot, miben mindig szépet látok,

s nem lesz benne gyűlölet,

csak el nem fogyó szeretet.

Gyűlölet

 2010.04.29. 10:17

"....egy fejjel nagyobb

Mint polgártársai, s azt nem tűrhetik."

(Madách Imre)

Miért nem tűrhetik? 

Mert a szellemi embere az ő lelki töpörödöttségükre tart tükröt. Azért próbálják lerángatni a saját szintjükre, mert élő lelkiismeretként a puszta lényével az egyéni fejlődés és a fájdalmakon való átégés elkerülhetetlenségére hívja föl a figyelmet. Ez a tömegemberben lelki szorultsága miatt gyűlöletet és hisztériát vált ki.

/Részlet Gonda István & Illés Csilla: Dallamok a Szépség szimfóniájából c. könyvéből/

Mágikus pillanatok

 2010.04.27. 11:27

Paolo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Kockáztatnunk kell - mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől.

Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.

A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza. Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed." Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."

 

Őrizd a pillanataidat !

"A levél lehullhat, az ág letörhet, csak a gyökerek maradjanak épek"

Gondolati háttér: A mai közhangulat megveti a kompromisszumokat. Legalábbis szavakban. A kompromisszumokban gerinctelenséget lát. Ne higgyük el. Kompromisszumok nélkül nem lehet együtt élni egy másik emberrel. A társam nem az én hasonmásom. Az együttélésben a kompromisszum kölcsönös alkalmazkodást jelent. Lemondást némely saját vágyunkról, igényünkről a másik kedvéért. E nélkül nincs közös élet. A kérdés tehát nem az, hogy hozzunk-e kompromisszumokat, vagy ne, hanem az, hogy a kapcsolat megtartása megéri-e a kompromisszumokat? Hol a határ? Ott, hogy soha nem szabad olyan kompromisszumokat vállalni, amelyek létezésünk, személyiségünk gyökereit sértik meg. Van néhány olyan érzelmi, erkölcsi, meggyőződésbeli és életvezetési igény, amelynek gyökér szerepe van az életünkben: velük kapaszkodunk a szilárd talajba, rajtuk keresztül újul meg napról napra az életerőnk. Ezeket nem szabad bántani. A többi nem lényeges.


/Popper Péter: Belső utak könyve/

Szeretni

 2010.04.25. 21:43

SOMLYÓ GYÖRGY

NAÍVSÁGOK NAÍVSÁGÁNAK LITÁNIÁJA

 

szeretem mindenemet odaadni annak akit szeretek

de nem szeretem ha elvárja hogy mindenemet odaadjam

bár lehet hogy még azt is szeretem ha szeretem

hiszen mindent szeretek azzal akit szeretek

és mindenekfelett és minden mértéken felül szeretni

szeretem azt akit szeretek

még azt is szeretem amit nem szeretek azzal akit szeretek

szeretem ha van akit feltétel nélkül szerethetek szeretem ha feltétel nélkül szeret aki szeret

szeretek nem lenni rest a jóra azzal akit szeretek de talán minden rosszra is hajlamos lennék azzal akit szeretek

semmit se szeretek csinálni anélkül akit szeretek

szeretek felkelni azzal akit szeretek

szeretek elaludni azzal akit szeretek

szeretek reggeli kávét vinni az ágyba annak akit szeretek szeretem megsimogatni a haját annak akit szeretek mikor munka közben elém teszi a kávét

szeretek mindent megszerezni azért akit szeretek

szeretek mindent feláldozni azért akit szeretek

szeretek mindent megtartani azért akit szeretek

szeretek mindenről lemondani azért akit szeretek

szeretek várni arra akit szeretek

szeretem ha nem kell várni arra akit szeretek

szeretem ha mindig velem van akit szeretek

szeretek távol lenni attól akit szeretek

szeretek visszatérni ahhoz akit szeretek

szeretek mindent elmondani annak akit szeretek

szeretem hosszan elhallgatni azt akit szeretek

szeretek hivalkodni azzal akit szeretek

szeretek elrejtőzni azzal akit szeretek

szeretek robogni az utakon azzal akit szeretek

a legrosszabb mozit is szeretem nézni azzal akit szeretek

a legszebb zenét se szeretem hallgatni anélkül akit szeretek

szeretek oda menni ahová az akar akit szeretek

szeretek vitatkozni azon hová menjünk azzal akit szeretek

szeretek egyetérteni azzal akit szeretek

szeretek tanulni attól akit szeretek

szeretem ha taníthatom azt akit szeretek

szeretek két szó között a munkából kizökkenni

arra gondolva akit szeretek

szeretem ha két szót sikerül összeforrasztanom

annak a gondolatával akit szeretek

szeretek az óperenciás tengeren is túlra röpülni

azzal akit szeretek

szeretek csak úgy a rakparton kószálni azzal akit szeretek

múlatni az időt

marasztalni az időt

bekeríteni az időt

kikerülni az időt

beletaposni az időbe mint egy gázpedálba

leszakítani az időt mint egy szál virágot

várni arra a pillanatra aminek azt mondhatom Megállj!

táncba vinni az időt mint egy elsőbálozó lányt

táncba menni az idő démoni forgatagával

szeretek semmit se csinálni azzal akit szeretek

mindent szeretek azzal akit szeretek

amit férfi és nő megtehet egymással

a kezdet kezdetének kezdete óta

azért a röpke üdvért amit stopperrel mérnek a csillagok

s ami mindahányszor

annyival elhalasztja halálunk percét

amely mindig velünk van

de talán meghalni is szeretnék azzal akit szeretek

hiszen a szeretetnélküliség úgyis halál hívságok hívsága és

zengő érc és pengő cimbalom vagy még az se

és halálom percéig nem fogom megérteni hogy jobban

 

lehet mást szeretni mint a szeretetet

 

 

 

Érezted már ?

 2010.04.14. 12:37

Van egy bizonyos embertípus,

akik hasonló eszközökkel, kelléktárral vannak felszerelve.

Ők azok, aki mellett királynak és királylánynak érzed magad, minden pillanatban.

Akik mellett ÖNMAGAD lehetsz.

Ők azok, akik mellett gondolataid támadnak,akikkel minden típusú kapcsolatfelvételt türelmetlenül és ünnepként megélve vársz. Akkor is ha csak a szomszéd szobába kell átmenned hogy találkozzatok, akkor is ha a Föld másik pontjáig kell küldened a gondolataid vitorlájába egy éteri találkozásért.

Ők azok, akik mellett igenis rózsaszín lufi repül spontán az égen, mert képesek elfeledtetni veled az alapvetőt, a hétköznapot, a teret és az időt... akik mellett mindig Süt a nap,illatos a levegő, és 12 centivel a föld fölött lebegsz.

Ők azok, akik képesek a mindenségbe emelni, és elhitetni veled hogy ÉLSZ, és többet ÉRSZ mint valaha is gondoltad.

 

Ők azok, akik TÉGED látnak, nem azt akit látni szeretnének.  

 

 

 

Várakozás

 2010.03.31. 19:53

Tágra nyílt karok sóvárognak

Régi ölelés után

Tágra nyílt szemek álmodnak

Régi mosolyokról

 

Tágra zárt lelkek fáznak

Zárt ajtók mögött

Eltévedt boldogságra vágynak

 

Arc nélküli érzések

Hang nélküli sóhajok

Mozdulat nélküli érintések

Várnak hogy hazataláljanak

 

 

Pillanatok

 2010.03.31. 06:40

 

Oravecz Imre

A pillanat

 

A pillanat. A másodperc apró töredéke.
Egy pillanat tűnhet egy egész örökkévalóságnak.
Egy ember egész élete tűnhet egy pillanatnak.
A halál pillanata. Az örökkévalóság.
(... Egy perc az élet?)
Pillanatok az ember életéből.

 

Mire gondolsz, ha a legszebb
pillanatokat kell összegyűjtened az életedből?
Mire, ha a legborzalmasabbakat?
Mi az, ami csak egy pillanat volt,
de tisztán emlékszel rá?
Mi az, ami órák, napok, vagy évek,
de csak egy pillanatnak tűnt?

 

Érzed az idő múlását? Cammog, vagy rohan?
Egy helyben rezeg, mint egy szappanbuborék?
Pillanat, amely megismételhetetlen.
Pillanat, mely milliószor előfordult már....

 

Vagy megállt az idő? Változnak az idők?
Minden átalakul valami mássá,
vagy örök körforgás az egész?
Van idő, vagy az idő is csak tér?
Van-e rés a pillanatok között: "recés"-e az idő,
vagy folyamatosan összefolyó minden,
és nincsenek is pillanatok?
Az idő szubjektív kategória,
vagy objektív létező?

 

Pillanatok, érzések, tekintetek.
Szavak és hallgatások.

 

******************************

 

Ha elszalasztottad, örökre elvesztetted...

Mert minden egyetlen pillanat műve

Van hogy a pillanat csodamondattá lesz, néha még egy borzalmas pillanat is. Mert csak később értjük meg mi volt miért. Néha  a borzalmas pillanat egyszerre csoda lesz, figyelj, mert az idő recéi közötti pillanatokban csodák várhatnak rád.

 

 

Emlék

 2010.03.21. 07:55

Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.

Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik.

(Stephenie Meyer)

 

 

 

süti beállítások módosítása