"Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a borosasztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket." (Zilahy Lajos)

Ezek a pillanatok élik magányos életüket a szívekben, ilyen pillanatok nagyon sokáig képesek összetartani két szívet, akkor is ha távol élnek egymástól. 

Egyetlen pillanat volt talán, békét lelni egy hajnalon, úgy ébredni ahogy sem előtte, sem azóta...és bármikor bárhol eszedbe jut, melegebb lesz a szoba és végre biztonságban érzed magad, mert bátor voltál, a jutalmad béke volt, mindentől távol,

és újjászülettél abban a meztelen pillanatban

Egyetlen apró jel, és Te úgy érzed, mintha ismét ott lennél abban a meztelen pillanatban, amikor nem volt más csak Ő és TE. 

Már az is boldoggá tesz ha kapsz egy pici jelet tőle, két szó, vagy két sor - nem számít, mert tudod hogy nem felejtett el,

mert tudod hogy őrzi még azt a meztelen csodás pillanatot a szívében, amit Te is

Ritkák az ilyen pillanatok ezért őrizd meg őket jól, ha a sivatagba tévednél, valamiből élned kell, ezek a pillanatok legyenek a morzsáid, amik segítenek túlélni a szomjúságot.