Mindnyájan keressük a tökéletes társat.

De ha az ember elég sok kapcsolaton van túl, kezdi gyanítani, hogy nincs is tökéletes társ, csupán a tökéletlenségek fokozatai léteznek.

Miért van ez így? 

Azért, mert mi sem vagyunk tökéletesek, és úgy válogatjuk meg társainkat, hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket.

Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonjainkkal - megoldhatatlan problémáinkkal, amelyek azzá tesznek, akik vagyunk - 

akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk csak tudni, hogy egyáltalán mit is keresünk.

Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az "igazit".

Azt, akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondoljuk:

"Pontosan ilyen problémát akarok magamnak!"



Andrew Boyd 

A bejegyzés trackback címe:

https://csodablog.blog.hu/api/trackback/id/tr672466410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása