"Különben hazugság ez is - nem kapunk ajándékba soha semmit; haladékot legfeljebb, mint ezt is, de hát mit várhatunk?

Hiszen minden csak haladék, kegyes haladék, tarka lobogó a távoli, de könyörtelenül közeledő sötét kapu előtt. "

Erich Maria Remarque

Használd ki jól ha haladékot kapsz. Ajándék vagy sem, légy erős, legyen hosszú az út a sötét kapukig. Mert onnan már nincs visszaút.

Intézményesítettük a képmutatást.... Mert "Nincs a világon nehezebb, mint őszintének lenni, és nincs könnyebb, mint hízelegni. Ha az őszinteségben csak egyetlenegy hang hamis, már megvan a disszonancia, és azzal együtt a botrány. De ha a hízelgés végig, az utolsó hangig hamis, akkor is kellemes, akkor is élvezettel hallgatják. Sekélyes élvezet, de élvezet. És bármilyen vaskos a hízelgés, legalább a felét elhiszik." (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij )

Ezért létrehoztuk a Képmutatók Testületét. Mindenütt ott vannak, gyávák, erőtlenek, tehetségtelenek, mégis ott vannak - ott, ahol Neked kéne lenned...

A Testület tagjai csak jogokkal rendelkeznek, Te csak kötelességekkel.

Ők felügyelik a Te munkádat is ! Meglepődtél ? Nézz körül ...

Csak gondolnom kell rá...édes szomjúság

https://www.youtube.com/watch?v=KzvZ3Euf0cU

Hatos Márta

Lennék...

" Lennék reggeli kávéd illata,

Mit hunyt szemmel magadba szívsz,

Egyetlen csepp méz teádban,

S szádban a hosszú édes íz.

.....

Lennék sivatagban a kaktuszod,

Szomjúságodnak csepp remény,

Simogató lágy fuvallat

Verejtéked úgy hűteném.

Lennék szemedben rejtett fénysugár,

Gondjaid messze elvivő,

A végtelen gyilkos éjben

Vad gyötrő álmaid űző.

Lennék Akármi...

Lennék Semmi is,

Lennék vonyító Farkas,

Lennék a Játékod is. "

Csak nálad lehetnék...

"Mindig megéri ! Mindig

Mert a szerencse nem a nyulaké hanem a bátraké. Mindig... "

(Csernus I.)

" A korlátlan lehetőségek birodalmában élek.
Ahol vagyok minden jó.
Gondolkozz el egy kicsit ezeken a szavakon.
Minden jó.
Nem néhány dolog, nem egy kicsit, hanem minden jó.
Amikor hiszed, minden lehetséges, életed valamennyi területén könnyebben eligazodhatsz.

Itt vagyunk tehát a korlátlan lehetőségek birodalmában.
Minden egyéni és együttes hozzáállásunk függvénye.

Vagy falakat emelünk magunk köré, vagy ledöntjük azokat, és eléggé biztonságban tudjuk magunkat ahhoz, hogy teljesen nyitottakká váljunk a jó befogadására.
Kezd magad tárgyilagosan figyelni.
Figyeld meg, mi játszódik le benned - hogyan érzel, milyenek a reakcióid, mit hiszel - , vedd tudomásul ezeket, anélkül, hogy megjegyzést vagy bírálatot fűznél hozzájuk.
Ha képes vagy erre, a lehetőségek korlátlan birodalmából irányíthatod az életed. "

/ Louise L. Hay /

Ha hirtelen ott áll előtted a lehetőség, amire vártá

Te tudsz élni vele ?

Ha nem problémaként tekintesz rá, hanem lehetőségként

Akkor menni fog !

"Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?... Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már?"

(Müller Péter)

Nyugodj békében Dr Antekirt

Aki hatalomra tör, előbb-utóbb megéli hogy senkivé lesz. Mert pusztán az a tény hogy éhes volt a külvilág elismerésére – mutatja hogy nem volt méltó rá. A valódi nagyság nem szorul rá hogy mások tegyék naggyá. És akinek benső fénye már világit, nem igényli a külső reflektorok fényeit. Aki benső számadást vezet, saját szivébe néz, annak másodlagos kérdés hogy mit szólnak hozzá az emberek. Hogy a külső tükrök hogyan verik vissza az alakját: törpét vagy óriást mutatnak-e, nem rá, hanem a tükörre tartozik.

Bárki mond rólatok kritikát – tudnotok kell hogy az elsősorban az illető önvallomása. Saját lelkiismeretetek a döntő !

Már ha van lelkiismereted...

"Milyen közel állnak egymáshoz: adni - kapni, ajándékozni - elvenni, tisztelni - megalázni, odafigyelni - elvárni, elengedni - kényszeríteni, megbocsátani - haragudni, megbízni - gyanakodni, együttérezni - közönybe burkolózni, hinni - kételkedni... A választani tudás az igazi tudás. A jó ember ritkán téved."

/Tatiosz/

"Akik szeretik egymást, keresik egymást. Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik által a tengeren: levélben találkoznak."

/Gárdonyi Géza/ 

"A könny a megfagyott élet olvadása"

(Müller Péter)

Végre...megáradt a patak, a könnyeké

Nem volt vihar, földrengés

Csak néhány csendes szó jött

Több mint máskor, máshogy mint máskor

Mint egy pohár forró csokoládé

Édes emlékekkel fűszerezve

Forrón tálalva

Boldogan megégetném magam még egyszer

és még egyszer......

és még...

Az emberi szellem hasonlatos a lótuszvirághoz. Mint ahogy a lótusz a tavak és mocsarak iszapos fenekéről tör fel a víz felszínére, úgy sarjad ki az emberi szellem is az anyagi világ sötétjéből és úgy emelkedik föl a fény felé.

És miként a lótusz a vizek felszínén szétterjeszti leveleit, majd pedig a napfény hatására kibontakoztatja szépséges virágát, úgy bontakozik ki a szellemi mivoltát felismerő emberi lélek is a magasabb világok fényénél a magasabb rendű erők hatására.

De ehhez az szükséges, hogy - mint a lótusz - boldogan kitárjuk lelkünket a szellem napsugara előtt és hagyjuk, hogy a magasabb világokból szüntelenül leáradó fények érleljék bensőnket, miként a Nap sugarai a lótuszvirág szívét.

Mikor tehát úgy érezzük, hogy lábunk elmerül a föld sarában, emeljük fel lótusz-szellemünket a legmagasabbhoz, ami számunkra létezik. Lelkünk már-már összecsukódó szirmai újra erőt, színt és szépséget nyernek majd tőle.

/ Reményik Sándor: A lótusz /

Már aludt a város odakinn

Béke volt a gyenge fények alatt

Valami furcsa szél süvített

Kusza gondolatokat kavarva fel a sötétség leple alatt

Honnan jöttek-merre mennek

rejtély

álmatlanságot hagyva maguk mögött

süvítve elillantak

csak az emlékek maradtak

visítva, fájva - félve

megszaggatva

de ott lógnak a kopár ágakon

örök mementónak

Hédi középkorú nő, saját lakása és autója van, dolgozik, egyedül él. Randit beszélt meg egy kerthelyiségbe. Nem könnyen állt rá a találkozóra, egyrészt mert lovagja Semmit várt ettől a találkozástól, de végül elfogadta a meghívást. Elég nehezen állt rá a találkozóra, egyrészt mert lovagja hol itt hol ott, de leginkább csak késő éjszaka volt elérhető, ő pedig nem akart késő éjszakáig várni valakire akiről szinte semmit sem tdott.  Aztán eljött a találkozó napja. Napfényes délután, forgalmas kerthelyiség..várta hogy lovagja - aki előzőleg a levelezésük során annyira Férfi akart lenni, majd megszólítja. Egyetlen egyedül ülő - inkább székében szétfolyó, magányosan iszogató - vendéget látott a teraszon, várt két percet de semmi sem történt. Keresztülment a teraszon, mivel a férfi tudta milyen ruhában keresse őt, gondolta majd ha észreveszi, feláll és megszólítja őt. De semmi sem történt...Senki sem kérdezte meg: Szia, Te vagy az ? A majd rávetődő pincérlányon kívül más nem figyelt fel rá.

Tett még egy kört, már a teraszon kívül, de még láthatták. Érezte hogy valaki figyeli, de úgy gondolta nem az ő dolga megszólítani egy férfit egy kerthelyiségben. Volt még feladata aznap estére, hát tovább indult.

Arra gondolt ha ott volt akivel találkoznia kellett volna de az nem szólította meg akkor jobb is ha eljött, ha pedig nem volt ott a megbeszélt időben, az legalább olyan véleményt formáló férfitett.

Hazatérve levelet kapott : többet gondoltam volna rólad, biztosan nem voltam szimpatikus és inkább szó nélkül elmentél. Mintha pontos helymeghatározásra lett volna szükség, még a teraszon keresztül tett séta minden részletét és mellékelte, merről merre, hogyan, hol fordult meg Hédi, hová nézett...

csak épp a lényeg maradt ki a dologból.

Viselkedj úgy másokkal ahogy veled szeretnéd hogy viselkedjenek.

Néha kell hogy érezd

Milyen a mélybe zuhanni

Semmitől

Aztán kell hogy érezd

Milyen felfelé indulni

Valamitől

Néha kell hogy érezd

Ennyi volt, nincs tovább

Hogy ne legyen már mit vesztened

És mehess tovább

Van valaki akinek ajtaja vagyok, nyithat, csukhat

átléphet rajtam bármikor

oda, ami csak mi vagyunk

és kiléphet onnan bármikor

Talán nem jön már

De ha mégis: ott talál, szótlan öleléssel

Beszélő csenddel

határtalan szerelemmel

"A határtalan szeretet óvó hatása távolról is érvényesül. Akit a lelkünkben hordozunk, azt a belőlünk kiáramló jótékony sugarakkal nagy távolságból is képesek vagyunk körülvenni. Hosszabb együttélés, a kapcsolat elmélyülése esetén energianyalábok alakulnak ki a partnerek között, amelyek hosszan elnyúló láthatatlan szalagként kötik össze az aurájukat, bárhol  is vannak. "

(Kun Ákos)

"Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy,
csak azt a helyet nem találom, ahol vagy.
Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok.
De hol vagyok én?
Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd.
Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám,
akkor itt lennél?"

(Micimackó)

Elsa Lunghini: Etre ensemble

Qu'on se ressemble

C'est souvent seulement rire

Dormir ensemble

C'est pas forcément vivre

Comme dans les livres

Ensemble

Etre ensemble

Pas assez de pass?

La vie qui tremble

Et quelquefois verser

Des larmes, ensemble

Se quitter pour s'écrire

Qu'on veut mourir

Ensemble

Comme on pense, comme on danse

Pour nous pas d'importance

Son enfance, mon enfance

N'ont aucune ressemblance

Comme on penche, comme on flanche

Autant de différences

On n'est pas, pas du tout les memes

Et... Et je l'aime

Etre ensemble

Et chacun dans son ile

Quand il nous semble

Qu'on devient immobiles

On change de piles

Plutot deux solitudes

Qu'une habitude

Ensemble

Comme on pense, comme on danse

Chacun ses apparences

Nos cadences, nos tendances

N'ont aucune ressemblance

Pas d'méfiance, un peu d'chance

C'est comme ?a qu'on s'balance

On n'a m?me pas les m?mes probl?mes

Et... Et je l'aime

Comme on penche, comme on flanche

Pour nous pas d'importance

On n'est pas, pas du tout les m?mes

Et... Et je l'aime

Comme on pense, comme on danse

Pour nous pas d'importance

Pas d'méfiance, un peu d'chance

C'est comme ca qu'on s'balance...

Egy nap, mikor az este egyedül talál

Nincs másod csak egy gondolat

A remény

Tollas kis jószág

Odatelepszik lelked foszlányaira és csak

hintázik rajta mintha apró faág lenne

S akkor a gondolat dolgozni kezd

Utat talál

Gondolatod egy másikkal találkozik valahol

Az éterben a Föld egy másik pontján

Megint teremtettél

Egy csodát

És a az a másik gondolat elért hozzád

Akkor és úgy ahogyan remélted

Csak mert annyira akartad

"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek –, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel. "

(Márai: Füveskönyv)

Türelmes vagy? Nem szólsz közbe ? Nem rohansz, nem kapkodsz? Nem sietteted az események folyását? Jó neked....

"Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos – nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem előre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nem lehet fényképezni, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai. A csoda, egészen egyszerűen, megnyilatkozik – s néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos. A csoda lényegét nem tudom megmutatni, sem bizonyítani. De gondolj talán arra, milyen felfoghatatlan és csodálatos igazi valójában mindaz, amit mindennapinak és természetesnek érzel: már a létezés ténye milyen csodaszerű. "

(Márai: Füveskönyv)

tegnap leszakadt az ég - végre

dörgött, villámlott

mintha csak egy lélek zendüléseit képezte volna le a természet

aztán zokogni kezdett az ég

hangosan, dühösen, lélekszakadva

miután kidühöngte magát, elcsendesedett lassan

néha visszatért még egy újabb görcsös kitörés erejéig,

fura fényeket karcolva az égre, aztán elaludt

mintha lemosta volna a város minden bűnét, bánatát

csend lett és sötét

most békés volt a titkok kertje

bár ott volt minden emlékfoszlány

esőcsepp kristály csillogott mindegyiken

most friss és tiszta volt minden

az élet mély lélegzetet vett

Néha feltör a magány a mélyből

a sötétség uralkodik a fény helyett

emlékfoszlányok lógnak mindenütt

rémisztően szakadtak

görcsösen szorítod őket még magadhoz

pedig már megfakultak

de van amelyik még mindig fölkavar

még mindig fáj vagy még mindig éget

és nem tudsz szabadulni tőlük

de vajon lehet-e jövőd ha a múltad a jelened...

Mint az éhező akinek akinek a szikkadt kenyér is ajándék, mint a szomjas vándor a sivatagban akit egyetlen csepp víz boldoggá tesz...

Vajon miért elégszünk meg csupán morzsákkal  ??

Boldogságmorzsákat vadászunk mindenhol mert talán már félünk hogy egészen már nem lehet a miénk. Egyszer azt kérdezte tőlem valaki:

Boldog vagy ?

Abban a percben tudtam hogy nem vagyok az. Amint feltetted a kérdést magadnak, máris megszűntél boldognak lenni, bár

lehet hogy előtte sem érezted hogy az lennél, csak vitt a lendület, a mindennapok sodrása. Egyfolytában nem is lehet boldognak lenni.

Mert amikor úgy érzed IGEN EZ AZ, abban a pilanatban már melletted ül a szomorúság is. Mert egyetlen pillanat alatt a boldogságod szomorúsággá válhat.

Amikor a sivatagot jártad, ahol senki és semmi sem volt amiben egy csepp bátorítást, nyugalmat leltél volna, talán ellened fordultak még a 

homokszemek is, amikor már kiszáradtál a tűző nap alatt hogy már alig éltél és aztán a semmiből mint villámcsapás eléd tárult egy oázis, ahová félelem nélkül léptél be, mert már nem voltt mit veszítened. A kapun túl új élet várt amit azért kaptál ajándékba mert levetetted a félelmeid. Nem akartál álarcot hordani, csak TE akartál lenni, ÖNMAGAD úgy ahogy vagy. Abban a számodra új világban csodák vártak és ezekért mindössze annyit kellett tenned hogy lemondtál a félelmeidről. Találtál egy EMBERT abban az oázisban aki nem kételkedett benned, aki nem kritizált, aki nem akart megváltoztatni, aki elfogadta hogy szomjas vándor vagy, aki megfékezte buja éhségedet és szomjúságodat úgy, hogy még csak nem is fájt mert nem kaptál meg mindent, mégis boldogan indultál újra útnak, erővel és nyugalommal telve. Attól kezdve abba az oázisba vágysz. Oda, ahol egy csepp víz és egy falat kenyér is boldoggá tett. S mert a sivatagba tértél vissza, ahol sem érzések, sem valódi táplálék nem várt, szomjas vándor lettél megint. Boldogságmorzsákat keresel mostmár, és ami eléd kerül azt felszedegeted.

Nem értenek, nem hiszik el hogy neked mostmár ennyi is elég egy csepp nyugalomhoz. Egy ölelés, egy érintés, egy csendes perc egymás szemébe veszve - mint egy csepp víz vagy egy falat kenyér a sivatagban. Aki nem ért, az sosem élt olyan sivatagban ahol Te jártál már. Azt a sivatagot majdnem lehetetlen túlélni, de ha mégis sikerült, a boldogság neked már mást jelent. Nem kell hogy palotád, jó autód , ékszered, drága ruhád legyen - nem akarsz kívül pompázni, de talán épp ezért nagyon kevesen jutnak el az oázisod kapujáig, mert nem látják a lényeget vagy ha látják - megijednek tőle. Mert itt már nincs helye színjátéknak, játszmáknak, számításnak. Van akit beengedsz de végül ő maga megy ki a kapun mert Fél elfogadni a teljességet, van aki beront és elveszi amit akar aztán fejvesztve menekül és van aki hangosan döngeti a kaput és nem érti miért utasítod el pedig ő az egyetlen akit soha be nem engednél mert egyszer már mindenedet elvette tőled. Belőle még a morzsa sem kell mert romlott.

Ekkor már felismered mi a jó neked, miért elég a morzsa is hogy erőre kapj. Nem keresed, de ha utadba kerül fölveszed és élsz belőle amíg csak lehet, egészen addig míg újra találsz valamit utadon amit felvehetsz.

Ezért becsülj meg minden morzsát, de azért jól nézd meg aranyból van-e vagy penészes....

https://www.youtube.com/watch?v=t3i-9Oeahdg

Ne higgy annak, ki feléd nevet, két esküvel mondja, hogy szeret. Annak se ki könnyet ejt, mert ki könnyet ejt, könnyen felejt.

Ki szemedbe néz némán, az szeret csak igazán!
 

Talán ki sem kell mondania,

mert akkor is tudod és érzed,

abból ahogy megszorít amikor átölel

vagy hiába mondja

mert már nincs szorítás az ölelésében

nincs csillogás a szemében

Akkor légy erős...

Büky Anna:A pillanat műve

ma reggel rájöttem, hogy mi a szabadság

a szabadság az az érzés, hogy együtt vagy valakivel

tehát nem vagy egyedül és mégis mindent megtehetsz

azt, ami jó a te lelkednek

azaz:

olyan lehetsz, amilyen te vagy

okos és buta, szelíd és vad, szép és csúnya, öreg és fiatal

szégyenlős és gátlástalan

a szabadság az a legfőbb emberi érzés, hogy léteznek

emberek, akikkel ha együtt vagy… önmagad vagy.

Farkas Árpád: Simogatás

Ha a szavak bennünk néha elégnek,
tovább süt,
simogat,
duruzsol
a kéz.

Halk áramlásban nyugalom lakik.
Kibontja ujjaim -
tenyerem szirmait,
s míg arcodat puhán
átlengi valami virág -
átveszi kezem minden hangulatát.

Az eddig tapintott dolgok
most bőröm alatt égnek,
az eddig simogatott arcok
most arcodhoz érnek,
s mert eddig embert is bántott már e kéz,
-most arcodhoz ér, s önmagába néz.

Ha már a szavak bennünk néha elégnek,
nagyon kell érezd,
hogy süt,
simogat,
duruzsol
a kéz.
 

https://www.youtube.com/watch?v=vQVeaIHWWck

Éjfélkor egyedül talál a csend, lelked titkos kertjében sétálsz egyedül a sötétben. Ijesztő árnyak várnak, de csak mész tovább. Ismeretlen tájon jársz, félsz a lidérces árnyaktól, félsz a magad mögött hagyott képektől amik fel-felbukkannak előtted újra. Talán az éjszaka fagyos csendje hívja elő őket újra és újra, talán a megfagyott magány. Éjfélkor egy percre megáll minden, csak a csend marad veled. Körülvesznek a félelmeid, rémisztő árnyak a múltból, a jelenből, a jövő rémisztő látomásai. Lelked foszlányait találod mindenütt, lógnak kopár ágakon, szakadtan ijesztőek. Mind beszél hozzád, mind akar tőled valamit. Mind azt kiabálja - menekülj...Fuss az életedért, keress egy másik kertet, egy fényeset - Keress egy másik életet, ahol éjfélkor nem kell lelked titkos kertjében bolyonganod ijesztő emlékek között, ahol a kertedben új virágok nyílnak - ahol Te magad vagy a kertész és nem valaki más...

Eltelt három év és három hónap mióta Álomlovag belépett az ajtón. Három év, három találkozás - egy életre szóló kötelék.

Messze van, nagyon messze - mégis közelebb mint aki valóban közel van,mégis távol tartja magát.

Egy földrész köztünk a távolság,mégis mikor azt írja szorosan ölelne, mintha már érintene..egy pillanat kell hogy felolvadjon a páncél és bársonylepel vegye át a helyét. Bársony-ölelés adna békét, amilyet ő adott legutóbb - amiből még hónapokig élhet az ember. Mintha a távolból is pontosan érezné az élet rezdüléseit, akkor is ha nem tudja ma épp mi bánt, még akkor is jobban tudja mi kell. Csak néhány nap jutott nekünk, de a csoda CSODA maradt.

Álomlovag

nem féltékeny a sikerekre, de fél a kudarcaimtól

nem féltékeny ha épp jól megy sorom, de félt a veszteségektől

nem féltékeny az utazásaimra, de félt a magányos sétáktól mert nem lehet velem hogy megvédjen

Álomlovag - valóság, ami felemel

Álomlovag nem mondja hogy Szeretlek

Ő CSAK SZERET

I'd protect you from the sadness in your eyes

give you courage in a world of compromise

yes I would

If I could

I would teach you all the things I've never learned

and I'd help you cross the bridges that I've burned

yes I would

if I could

I would try to shield your innocence from time

but the part of life I gave you isn't mine

I've watched you grow

so I could let you go

if I could

I would help you make it through the hungry years

but I know that I can never cry your tears

but I would

if I could

if I live in a time and place where you don't want to be

you don't have to walk along this road with me

my yesterday won't have to be your way

if I knew

how I'd try to change the world I brought you to

and there isn't very much that I can do

but I would

if I could

if I could

I would try to shield your innocence from time

but that part of life I gave you isn't mine

I watched you grow so I could let you go

if, if I could

I would help you make it through those hungry years

but I know that I can never cry your tears

but I would

if I could

yes I would

yes I would

if I could

 https://www.youtube.com/watch?v=5QFyKnMIa_4 

 

 

 

Barbra Streisand : If I could 

Egy embert szeretünk vagy utálunk a maga teljességében. Nem bonthatjuk fel tulajdonságokra, nem mondhatjuk, hogy vállaljuk belőle azt, ami kellemes számunkra, elutasítjuk, ami zavaró és bosszantó. Egyetlen kérdés létezik csak:

Úgy, ahogy van és ha ilyen marad, kell-e nekem?

(Popper Péter )

Ha csak akkor kell mikor olyan amilyet szerettél volna, akkor nem kell igazán, vagy nem Ő az aki kell. Csak egy álomképet kergetsz.

Aki szeret az nem kritizál, az nem akar megváltoztatni, aki szeret az elfogad, megbocsájt. Ha kell, mindig kell, mindenhogyan.

Ha kell, akkor kell akár annak ellenére is hogy bármilyen.

Csodák igenis léteznek !

Egy hete tartott a döbbenet. Egy éjszaka besurran valaki az ajtódon, ellopja a táskád az irataiddal, a kocsikulcsod...életben maradtál, mégis oda az életed.

Rendőrség, Biztosító, Szervíz, Okmányiroda....ügyintézés hegyek, egy vagyon mire pótlod az irataid, kártyáid, már majdnem zárat cseréltetsz a kocsidon, mire egy hét döbbenet után egy újabb: megkerül a kulcs :)

Az iratok ugyan még pótlásra várnak, de a "segítőkész biztosító legalább nem kötelez horrorisztikus összegű zárcserére, csak hogy fenntarthasd a drága biztosításod. 

Figyeljünk egymásra ! Figyeljünk a biztonságra - mindenkiére ! Őrizzük az értékeinket !

Kérj segítséget ha bajban vagy ! Keresd meg az Igazságügyi Hivatal Áldozatsegítő Szolgálatát - Segítenek ! Kérj meg egy barátot hogy legyen veled !

Csak ne maradj egyedül !

Beszélj róla és ne add fel hogy megoldódik a helyzet !

DE a lényeg : 

Vannak még Emberek, akik nem félredobják ha találnak valamit, hanem megkeresnek, viszonzás várása nélkül önzetlenül visszaadják amit tőled valaki ellopott - a mai világban ez igazi csoda.

Csodák márpedig vannak...

Ma még Van,
Talán holnapra eltűnik
Talán egyetlen szó nélkül
Csak már nem jön többé
Vagy talán látod még,
De mégsincs már neked
Ma még talán melletted él
Csak egy másik világban
Vagy bár messze van
Mégis közelebb
Mint aki azt mondja
Veled van...

Ha most kérdeznél
Elmondanám
Volt egyszer egy ölelés
Bolondok voltunk
Ha már bölcsek nem lehettünk

Vagy mégis bölcsebbek voltunk
Mint máskor ?

Valami olyasmit tettünk amit még sosem

És valami olyasmit kaptunk amink még sohasem volt

Lélektársat...

Barátok akik békét és csendet hoznak, akik nem felejtenek el akkor sem amikor mindenki más elfelejt, netán hülyének néz a gondolataidért, a tetteidért, a szerelmedért. A barátok akik ismernek és mégis szeretnek.

Akiket nem tudsz rosszkor felhívni, akikhez nem tudsz rosszkor érkezni, akit nem tudsz megelőzni az újévi leveleddel, aki azt is érti amit még ki sem mondtál, aki azt mondja Menj, ne állj meg ! Én ott leszek veled és segítek !

Nem kell hogy veled legyen fizikailag. Lehet a világ másik végén is. Elég ha oda tudod adni a lelked félelem nélkül mert tudod hogy Ő elfogad. Mert nem félsz hogy mit adsz ki magadból, mert ő szétválogatja a jót s a rosszat és akkor is szeret ha rossz vagy. Vagy pofon csap és helyretesz, de ettől neked csak jobb lesz. Egy barát olyan mint a naplód, aki mindent kibír, mindent lát, mindent tud rólad, de azt a naplót nem rejtegeted mert büszke vagy hogy elnyerted a naplóírás lehetőségét.

"Ha a közeledben van akit szeretsz, mintha melegebb lenne a levegő.

A tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerősebb lesz, mintha az illat is megváltozna körülötted, ha a közeledben van aki számodra kedves. Ez az összetéveszthetetlen jelenlét-érzet, amikor az idegenség hirtelen ismerőssé válik, amikor meghitté varázsolódik a környezeted - a szeretet biztos jele.

Nem kell mindig testi közellét.

Minél valódibb a szeretet, annál távolabbra hat térben és időben is.

Ha rád gondolok és szeretlek, megjelenhet lelkedben az üzenet.

A város másik pontján is.

Néha a Föld másik pontján is. "

Müller Péter: Szeretetkönyv

"Ha szeretnéd megélni önmagadat, ha szeretnéd megismerni a titkokat, ha szeretnéd megteremteni a vágyaidat, egyszerűen éld meg azt, ami benned van, éld meg azt, aki vagy. Szégyen, félelem és szorongás nélkül legyél... legyél  EMBER, hogy több lehess... legyél rossz, hogy jó lehess... legyél kevés, hogy sok lehess."
(A. J. Christian: A teljesség hangja)

Ha szeretnéd megélni a boldogságot légy az aki vagy, félelem és szorongás nélkül.

Kockázatos, de ha nyersz minden a tiéd lesz !

Döbbenet...

https://www.youtube.com/watch?v=Q4f_UNMNONAT

Elismerés, csodálat, nagylelkűség, megbocsátás: ezek a szeretet alapjai. És a humor a védőernyő fölötte.
(Stephanie Dowrick)

Aki ítél az tévedhet

Aki megbocsát,

az nem...

Szeretni nem azt jelenti, hogy a másikat szófogadóvá, hozzánk hasonlóvá, számunkra kényelmessé tesszük, szeretni azt jelenti, hogy a másikat szabadnak hagyjuk, ha kell elengedjük, és hagyjuk önmagává válni.
 

Akkor szeresd legjobban amikor azt a legkevésbé érdemli meg, mert akkor van rá a legnagyobb szüksége.

Ha a józan eszedre hallgatnál, elküldenéd - mégsem teszed, mert Szereted - feltétel nélkül. Elfogadod azt is amiről azt hitted elfogadhatatlan, hallgatsz amikor legszívesebben üvöltenél, átöleled amikor el kellene löknöd magadtól. Ő sem érti és Te magad sem érted igazán. De nem tudod bántani, nem tudsz haragudni rá, azzal bántanád őt is magadat is.

De Te szeretni akarod őt, nem bántani, nem megváltoztatni, nem kritizálni

csak Őt akarod

úgy ahogy van

jóval, rosszal

csak mert bármennyire rossz,

ez mégis jó neked

mert van Valamid

ha Ő veled van

Megint elment a nap ahogy mindig szokott - Nélküled

Maradni akartál - mégis mentél

Megint menekültél, de valamit megint nálam hagytál

Egy darabot magadból,

Egy érzést, egy illatot,

Az ölelésed emlékét

Messze mentél megint

Hogy megmutasd milyen mélyen bennem élsz

https://www.youtube.com/watch?v=R-ZXw15VvOs

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod

Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod.

Amikor meglátod, és hevesebben dobog a szíved,

Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed.

Amikor várod, hogy újra eljöjjön a pillanat,

Amikor várod, hogy ismét odaadhasd neki magad.

Amikor vágyod hangját és szavait,

Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit.

Amikor néznéd mosolyát és két szemét,

Amikor vágysz arra, hogy megint feléd nyújtsa két kezét.

Amikor nem bírod már, hiszen kavarognak benned a szavak,

Amikor közeledben van és alig bírod türtöztetni magad.

Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,

Amikor elhiszed, hogy míg együtt voltatok ö is megörült érted.

Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,

Amikor újra aludnál és ébrednél mellette.

Amikor jó lenne ha újra veled lenne,

Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.

Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,

Amikor döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz.

Amikor világossá válik, hogy bármily rossz, ez mégis jó neked,

Amikor tudod, hogy tilos de mégis újra és újra megteszed

Akkor vedd tudomásul, hiába tagadod, igenis szereted!

Forrás - Ismeretlen szerző