Hédi középkorú nő, saját lakása és autója van, dolgozik, egyedül él. Randit beszélt meg egy kerthelyiségbe. Nem könnyen állt rá a találkozóra, egyrészt mert lovagja Semmit várt ettől a találkozástól, de végül elfogadta a meghívást. Elég nehezen állt rá a találkozóra, egyrészt mert lovagja hol itt hol ott, de leginkább csak késő éjszaka volt elérhető, ő pedig nem akart késő éjszakáig várni valakire akiről szinte semmit sem tdott.  Aztán eljött a találkozó napja. Napfényes délután, forgalmas kerthelyiség..várta hogy lovagja - aki előzőleg a levelezésük során annyira Férfi akart lenni, majd megszólítja. Egyetlen egyedül ülő - inkább székében szétfolyó, magányosan iszogató - vendéget látott a teraszon, várt két percet de semmi sem történt. Keresztülment a teraszon, mivel a férfi tudta milyen ruhában keresse őt, gondolta majd ha észreveszi, feláll és megszólítja őt. De semmi sem történt...Senki sem kérdezte meg: Szia, Te vagy az ? A majd rávetődő pincérlányon kívül más nem figyelt fel rá.

Tett még egy kört, már a teraszon kívül, de még láthatták. Érezte hogy valaki figyeli, de úgy gondolta nem az ő dolga megszólítani egy férfit egy kerthelyiségben. Volt még feladata aznap estére, hát tovább indult.

Arra gondolt ha ott volt akivel találkoznia kellett volna de az nem szólította meg akkor jobb is ha eljött, ha pedig nem volt ott a megbeszélt időben, az legalább olyan véleményt formáló férfitett.

Hazatérve levelet kapott : többet gondoltam volna rólad, biztosan nem voltam szimpatikus és inkább szó nélkül elmentél. Mintha pontos helymeghatározásra lett volna szükség, még a teraszon keresztül tett séta minden részletét és mellékelte, merről merre, hogyan, hol fordult meg Hédi, hová nézett...

csak épp a lényeg maradt ki a dologból.

Viselkedj úgy másokkal ahogy veled szeretnéd hogy viselkedjenek.