Hűvös tavaszi reggel volt Csendes szél símogatta az arcokat Nyugodt volt még a város Félig mintha még aludt volna ő is Csak ment az utcán Talán belül még álmodott
Csendes álmából ébresztette
Egy arc, egy hang
Ismeretlen ismerős
Keres, kutat, mégsem talál
Egy arcot, egy hangot a múltból
Ő volt talán ?
Egyetlen pillanat műve volt
A tavasz forró nyárrá lett
Az emlékek és kérdések csendes viharában
"Nehéz eldönteni, hogy álmaink következnek-e a gondolatainkból,
vagy gondolataink az álmainkból."
(Vass Virág)
Mkor álmodtál utoljára?
Emlékeztetett valamire az álmod ?
Vagy később megtörtént veled amit álmodtál ?
Emlék volt vajon vagy a teremtő képzelet első csírája ?
“Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.”
(Les Brown)
Keress magadnak célokat,
elérhetőeket
Még ha elsőre nem sikerül,
Akkor is tettél egy lépést önmagad felé.
"Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted." Gabriel García Marquez
"...az ormokra nem hívják az embert
oda föl kell kapaszkodni. "
(Édouard Manet)
Ehhez kell a lelkesedés...
Az áramlat ami felfelé hajt
És az erő
Ami benned van
Esőcseppek sírnak odakint Helyettem Az ablaküvegre érve Girbe-görbe csíkokban Futnak lefelé Eltávolodnak Utat keresve Kerülgetik egymást Aztán összeölelkezve Futnak tovább Mint az emberek
https://www.youtube.com/watch?v=KwwKFBeZr5Q
Biegelbauer Pál
A lelkesedésről
Ha lelkesedünk, nem ülünk, hanem repkedünk a "semmi ágán".
Ha csalódunk lelkesedésünk tárgyában eltűnik az ág és a valóságba zuhanunk.
Veszítünk, elveszítjük az egyedül elveszíthetőt:
léthazugságunk illúzióját.
Mert csak a fikciót veszíthetjük, a valóságot soha, mert az van.
Ezért jó a csalódás, mert a valósághoz segít.
Hozzásegít a z igazi lelkesedéshez, alkalmat ad a képek, az illúziók tarthatatlanságának felismeréséhez.
Az illúziókra épült lelkesedés elvesztése segít a valóság-lelkesedés megnyeréséhez.
Minden illúzió, ami a jövőre irányul, mert a jövő nem valóság.
Ami van, az - az itt és a most.
A valós lelkesedés a jelen pillanatának teljes megélése.
A jövőre irányuló lelkesedés a jelen megélését teszi lehetetlenné. Röpködünk a "semmi ágán".
A "nincs"-ért hanyagoljuk a jelent, a "van"-t.
Egyedül a "van" lelkesít valóságosan.
Ha nem, nem "vagyunk".
"A kancsalul festett egek" ábrándjainak "semmi ágán" gyötrődünk.
“Hegymászó minden ember. Ha ellátunk a végtelenbe, hegyeket álmodunk az orrunk elé, amelyek elfedik a messzeség látványát.
A nehézség az ember megmérettetése:
hegyeket képzelünk oda, ahol a völgyből is ellátni a tengerig.”
(Tatiosz)
Mit ér, ha nagy vagy,
gigászi nagy,
ha birodalmak
császára vagy,
de bús szívedben
örök a fagy ?
(Hans Christian Andersen)
Idézet Gonda István & Illés Csilla A Szépség Szimfóniája című albumából "Életünknek azon döntései, amikor a szívünk messzire vágyna, fejünk azonban hideg észérvekkel benne marad a szituációban, s bizonygatjuk magunknak: "jó lesz majd meglátod" - tévútra visznek bennünket. Látszólag, a földi sikereket tekintve felfelé indulunk, a láthatatlanban azonban értéktelenebbek leszünk. Amikor szívünk belesímulna az érzelmi kiteljesedést kínáló helyzetbe, de a fejünk ellentmond neki, mert azt ismételgeti, hogy mérhetően rosszul fogunk járni, ez a megtorpanás a másik formája a lelki visszafejlődésnek. Csak ha a szívünkre hallgatunk, akor lehetünk boldogok. A megfelelni vágyás, valakinek az elvárásaihoz való igazodás csak akor építő, ha az, akinek elismerését szeretnénk kivívni, megvalósultabb nálunk,és a Rendet képviseli. Isten Törvényét. ... Boldogságot csak abban találunk, ami a szívünk választása szerint való. Attól, amiben szívvel-lélekkel benne vagyunk, ami a mi rezgéseink szerinti tevékenység, soha nem fáradunk el. Éppen ellenkezőleg: feltöltődünk általa és energikussá válunk. "
“Ellentétben az általános hiedelemmel az ehhez hasonló pillanatok, életünk legszebb élményei nem passzív befogadó állapotban érnek bennünket… általában akkor következnek be, amikor valaki testi vagy szellemi teljesítményét megfeszített akarattal a végletekig fokozza, hogy véghez vigyen valamilyen nehéz, de fontos feladatot.
A tökéletes élmény tehát nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, hanem sokkal inkább mi hozzuk szándékosan létre.
Egy kisgyerek számára ilyen lehet az, mikor a nagy gonddal épített torony tetejére, amilyen magasat eddig még sosem sikerült építenie, remegő ujjakkal felteszi az utolsó kockát; egy úszónak az, mikor megpróbálja megjavítani saját rekordját, egy hegedűsnek, amikor hibátlanul játszik le egy nagy technikai tudást igénylő darabot.
Minden ember előtt ezerszámra nyílnak ilyen lehetőségek - kihívások arra, hogy meghaladja önmagát.
Az ilyen élmények nem feltétlenül kellemesek abban a pillanatban, amikor átéljük őket. Lehet, hogy az úszó izmai fájtak legemlékezetesebb versenye közben, úgy érezte, szétrobban a tüdeje és szédült a fáradtságtól - ám mégis ezek voltak élete legszebb percei.
Soha nem könnyű úrrá lenni életünk felett, néha pedig határozottan fájdalmas is lehet. Hosszú távon azonban a tökéletes élmények összeadódnak, és egyre inkább az lesz az érzésünk, hogy teljesen uraljuk életünket, sőt tevékeny részt veszünk irányításában is.
Ez az érzés pedig olyan közel áll ahhoz, amit az emberek általában boldogságnak neveznek, hogy jobban talán nem is tudjuk szavakban önteni.”(Flow, 21-22.o.)
Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint AZ esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan...
Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap végetér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid..
A zene elillan...
Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot, szerelmet
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szia"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed AZ út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. Melyet eldobsz szinte egy perc alatt.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, NE szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielőtt a dal elillan.
(Számomra ismeretlen szerző)
Lassítani kéne, megállni, elgondolkodni
átélni a pillanatot
figyelni, meghallgatni
MIELŐTT A DAL ELILLAN
Elsa: Tout le temps Tout le temps
http://www.dailymotion.com/video/x59...-l-temps_music
Ismerem már minden
mozdulatát, hangos szavát
csókokat és nehéz szavakat
Bátorságot
Szenvedést
Kötéllé font Féltékenységét
Megszakadó szívét
Menedék nélküli ébredését
Mindig Mindig
Érte élek
Ha csak pillanatokra szeret
Ha könyvének csak egyetlen lapja vagyok
Ha csak egy részlet a tájképén
Akkor is gondolok Rá
Mélyen, Csendesen
és mégis Kegyetlenül
Nem panaszkodom
Nem festem át magam
Gyenge leánynak
Hisz csak Én
Én egyedül lettem a foglya
És ez minden
Az emlékezés a találkozás egyik formája
De mi van ha a találkozás az emlékezés egyik formája ?
Ideális ajándék egy ölelés
Csomagolni sem kell
és mindenkire jó a mérete
Adj belőle miné többet !
Sötét volt Esett az eső odakinn Csak álltak némán Egy idegen szobában Mégis mintha otthon lettek volna Hirtelen meleg lett A férfi csak állt és nézte őt Nem mozdult Nem beszélt Csak a szemével Eltelt két végtelen perc Aztán közelebb lépett Csak úgy mellékesen hozzáért a lányhoz De még várt Nem elvenni, hanem elfogadni akarta amit a lánytól kaphatott Egyszerre mozdultak Összeért a kezük Lassan összesímultak Szavak és különösebb mozdulatok nélkül Egy végtelen ölelésben A férfi a lány tarkójára tette a kezét A lány halkan sóhajtott És ekkor megszűnt a világ Csak az ölelő karok biztonsága létezett
Csak a szívek hangos csendje
Ágai Ágnes :Télvíz Hideg van. Szürke ég. Egymáshoz bújó, fázós fellegek. A Nap hivatalos ügyben tárgyalásra ment. Ülök a szobában. Két deci forró szeretetre vágyom....
Robert Desnos Conte de fée Il était un grand nombre de fois Un homme qui aimait une femme Il était un grand nombre de fois Une femme qui aimait un homme Il était un grand nombre de fois Une femme et un homme Qui n’aimaient pas celui et celle qui les aimaient Il était une fois
Une seule fois peut-etre
Une femme et un homme qui s’aimaient.
Tündérmese
Már ki tudja hányszor akadt
Férfi aki egy nőt szeretett.
Már ki tudja hányszor akadt
Nő aki egy férfit szeretett.
Már ki tudja hányszor akadt
Nő vagy férfi aki
Nem szerette azt aki őt szerette.
De csak egyszer
Talán csak egyetlen egyszer akadt
Egy nő meg egy férfi aki egymást szerette.
(Somlyó György fordítása)
Szabolcsi Zsóka: Hideg lett
Hideg lett. Fázom.
Forró szavak párája
melengethetne.
Eszembe jutottál
Álomba ringattál
Jött az éj, a csend
Jött a zord jég
S a fagyos éj
De belül égek én
Hiányod éget el
Lassan, fájón
Csak álom volt tán
Mikor karodba zártál
Kandallótűz lángol
A párkányon gyeryaláng táncol
Kint a hópihék fáznak
Ezüst takarót fonva szállnak
Csendes álmomban már láttalak
S még várlak
(Sylveia)
Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek,
meg kell tanulnom,
milyen az, amikor az ölel magához,
akinél ott felejtettem a lelkemet....
(Szabó Magda)
"Méltatlanul bízunk, méltatlanul adunk, méltatlanul hiszünk, méltatlanul szeretünk minden egyes nap, mert olyannyira nagyon azt szeretnénk, ha igazán létezne mindaz, amit elképzeltünk. És mégsem. Egyszer aztán nem bízunk és nem hiszünk többé, akkor sem, ha méltó volna, mert már olyannyira belénk ég a méltatlanság-érzés, a méltatlanság-félelem, hogy elveszítjük a bízás-hívés képességét." (Tisza Kata)
"A szív az csak jelkép. Valójában nem kincseskamrája a szeretetnek. Mert a szeretet nem is hagyja bezárni magát. Szétfolyik az emberben. Amikor megsimogatom az arcodat, az ujjam begyében van. Ha rád mosolygok, ráül a szájam szegletére, és onnan árad szét. Amikor elesel és felemellek, erővé válik a két karomban."
Kun Erzsébet
"Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot... Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket. Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát. Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát. Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban... mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai."
Forrás: Számmra ismeretlen szerző
Épp négy éve már hogy betakarta őket az éjszaka...
Kitakart szívek éjszakája volt a fagyos januárban
A csoda megszületett
És él, legyen bár a Föld két pontján
A gondolatok összeérnek
A kilométerek és az azóta eltelt idő ellenére
Ők megmaradtak egymásnak
Valahogyan, Valamiért
Nagy István Attila:Páncélban
Az udvarias mondatok
mintha páncélba vonták volna őket.
Álltak az előszobában,
a búcsúra készülődtek,
s nem lehetett tudni,
folytatódik vagy abbamarad ez a kezdet,
mi lesz még, ha betakarja őket az éjszaka?
Aztán hirtelen összefonódtak,
s mintha nem lenne többé
se kezdet, se vég,
csak a vágy visszhangos éjszakája,
a szédület és a remegés,
a kúszó, keresgélő mozdulatok,
a férfi és a nő tánca a vágy körül.
Kitakart szívek éjszakája.
Maradj és mutasd meg mire vagy képes,
Mert képes vagy megvédeni magad
Ne menekülj, azzal őt igazolod
Maradj kőszikla, az lesz a legnagyobb büntetés
Keress csodákat amilyenek Neki nincsenek
Máris erősebb leszel
"HA BÁNTANAK, ESS GONDOLKODÓBA...
Támadód valójában szívességet tett azzal, hogy
beléd mart. Tette híradás: valamit nem látsz,
nem értesz, ezért nem is helyezed el megfelelően
magadban, vagyis a világban. Kiváltottad ellenszenvét,
netán a dühét is lényednek valamelyik
vonatkozásával, amit ezek szerint tehát nem
tartasz kézben eléggé, különben nem sértenél
vele mást. Másfelől viszont az, hogy támadó
indulatot váltasz ki belőle, áldozatos érzékenységének
a bizonyítéka. Reagál rád. Voltaképpen hálásnak
kellene lenned érte, hogy tükröt tart eléd. Ha nem
igaz is, amivel vádol, valamiképpen jellemző rád.
Ellenséged nélkül semmire se mennél. Ő miattad
"veri költségbe magát”, hibázik, akár tudja, akár nem:
kárt okoz magának, bánt egy másik embert,
holott az semmire se jó, ha csak arra nem,
hogy annak a révén, amivel bántani akart, te megtudj
valamit magadról, amit különben, e lecke nélkül nem
vehetnél észre. És aminek úgy látszik, most van itt az ideje.
Nem az ő hitványsága értékes, hanem amit általa te magadról megtapasztalsz.
Neki ezt persze nem kell mondanod. Úgysem értené.
De a felkínált bilincset és láncot ne fogadd el, ne játszd el a rád osztott szerepet: ne ítélkezz, ne mérkőzz! Gondolkozz. Maradj szabad. Ennél nagyobb győzelem nincs. "
(Kornis Mihály)
" Ha a közeledben van akit szeretsz, mintha melegebb lenne a levegő.
A tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerősebb lesz, mintha az illat is megváltozna körülötted, ha a közeledben van aki számodra kedves. Ez az összetéveszthetetlen jelenlét-érzet, amikor az idegenség hirtelen ismerőssé válik, amikor meghitté varázsolódik a környezeted - a szeretet biztos jele.
Nem kell mindig a testi közellét.
Minél valódibb a szeretet, annál távoblabbra hat térben és időben is.
Ha rád gondolok és szeretlek, megjelenhet lelkedben az üzenet.
A város másik pontján is.
Néha a Föld másik pontján is. "
(Müller Péter: Szeretetkönyv)
"... Azt üzenem élj a világ ellen és légy bolond! Derűs, bátor bolond, mert mi élünk a valóságban... És próbáld meg a lényedet, ebben a sötét világban, szabaddá, fényessé és sugárzóvá tenni. Magától nem lesz az. Senkié. Azzá leszel, akivé teszed magad. S ha kihült körülötted a világ, és jéggé fagyott az élet, füts be önmagadban... és áraszd a meleget! Meglátod mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk. És félünk. És oda gyűlünk, ahol meleg van még...." /Müller Péter-Örömkönyv/
Ady Endre: Karácsony
https://www.youtube.com/watch?v=qlpQ_ms0IDc Békés Ünnepet Mindenkinek !
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön. 
..Megjött a hóesés, és aki égre néz a szemét nem tudja nyitva tartani... (Dés László)
Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.
A második vasárnap angyala A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok. akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.
Az első vasárnap angyala
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.
Kezdjük el keresni a jót egymásban...
Igen, vannak problémák, de az még nem jelenti azt,
hogy Te áldozat vagy.
Viszont ha olyan álláspontból kezeled a problémádat,
hogy áldozat vagy,
előbb-utóbb az is leszel.
A problémák nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy az életed minősége javuljon,
de csak akkor,
ha megtanulsz lehetőséget látni a problémákban.
Egyébként a legtöbb problémádat Te magad teremtetted, ügyes manipulálással, aztán meg úgy tettél,mintha semmi közöd nem lenne a létrejöttükhöz.
Azért teremtetted a problémákat, hogy büszke és elégedett lehess, amikor megoldod őket.
Amikor ezt megérted, rájössz arra, hogy nincs senki, aki a Te problémáidat meg tudná oldani helyetted.
Csak TE tudod megoldani őket, csak a TE erőd elegendő hozzá, és nem muszáj megoldanod őket.
Ám vannak következmények.
Ha a problémát lehetőségnek tekinted -Mester vagy
Ha a lehetőség - probléma
Áldozat vagy
Gondold át alaposan a következményeket, és döntsd el mi akarsz lenni:
Áldozat vagy Mester
Te aki annyi szeretetet adtál Sosem kértél csak adtál Örökre elmentél Már öt éve hogy itthagytál . . .
Önvizsgálat helyett vádaskodni ?
Előbb gondokodj !
Ha bosszút állsz valakin, az a Te súlyod is.
Egy idő után már csak a tiéd
Megéri ?
"Kezdeni, nekiugrani, hódítani, hegyeket az útból elhordani, gyerekjáték. Befejezni, lezárni, barátságban elválni lehetetlennek tűnő valami, mert mindig marad valaki, többnyire mélységes fájdalommal a szívében, a szívünkben. Hol ezért, hol meg azért. Mi lett volna, ha? Ha akkor és ott nem az történik, nem jön a nyári szünet, nem költözik másik városba, elérem az utolsó vonatot, mégiscsak neki adok igazat? Boldogan élünk míg meg nem halunk? Vagy jött volna egy másik üzenet, város, vonat, igazság? És mitől nagy Ő a nagy Ő, ha nem láttam legalább három éve, és gyakorlatilag néhány, hol karácsonyi, hol szülinapi üdvözlő – és egy nyilván – tudatalatti félrenyomott SMS kivételével semmilyen, néven nevezhető kommunikációs csatorna nincs közöttünk? A túlélés egynéhány formája ez is, persze ha mindent csak és kizárólag véres drámának kívánunk megélni. Akkor bizony könnyedén tönkretehetjük a teljes életünket, fújhatjuk a lufikat, kaphatunk heveny szívdobogást, és támolyoghatunk a magunk gyártotta ködös történelemben. A múlt egy csodálatos kifestőkönyv, és mi nagyon tehetséges színezők vagyunk. A kudarc élménye, vagy inkább emléke lassan vidám árnyalatba öltözik. És mi nap nap után egyre bátrabban vezetjük a kettős könyvelést, hogy aztán váratlan szembesülések hozományaként depresszióba amortizáljuk lelkünket. Miért? Miért vagyunk ilyen elképesztően idióták? Képtelenek vagyunk bármit is kezdeni az idővel, a mások és magunk döntéseivel. Mindent újracsinálnánk, állandóan elszalasztott ziccerekről, rossz húzásokról kesergünk, így rövidítve meg mindenkit. Nagy árat fizetünk, ha nem fogadjuk el a történéseket olyannak, amilyenek. A szeretet nagy bravúrja az elengedés. Így szép és teljes a lecke, amire tanít. Valaha volt egy férfi és egy nő, ők ketten kellettek akkor mindenhez. Mindenhez, ami akkor fontos volt. De ma már nem az, ma az a fontos, ami/aki éppen zajlik. Ez a dolgok rendje. És vannak olyanok is, akiknek még megközelítőleg sincsenek ilyen emlékei. Úgyhogy adjon hálát a sorsnak mindenki, aki hordozhat magában valami régi nagy érzést."
"Mindig beteljesedik, amire lasszót vet égő fantáziád.
Életfa nő belőle. Leszüreteled a magját.
Teremtő mágus vagy. Jól válaszd meg vetésed talaját."
(Szepes Mária : Vágy)
Jól vetettem...csak egyetlen apró gondolat volt, óvatos, félénk, épphogy élt
De elindult az útján és célba ért...
Visszatalált
Szóval mégis volt miért
Pedig már csak egy régi szép emlék
Már csak egy gondolat
Valami mégis él még...
Mégis azt kérdem Miért
Miért volt bűn akkor, miért féltjük még ? Még mindig...félünk kérdezni, félünk válaszolni, félünk hallgatni de hallgatunk mert félünk. Mégis van Valamink ebben a félelemben
Örök titok, de a miénk.
Nem azt mondta: Siess, azt mondta: Vigyázz az úton.. Kockázat, veszély, áldozat Egy percnyi rémület - végül a jutalom Békét lelni mindentől távol Nem szóltak, csak némán ölelték egymást Csendben, szorosan Amiért bármikor bárhová elindulnál Másfél éve nem találkoztak, nem beszéltek Mégsem kellettek szavak Távolról is közelebb maradtak egymáshoz Mint akik egymás mellett élnek Csak Ők tudták miért
