https://www.youtube.com/watch?v=vQVeaIHWWck

Éjfélkor egyedül talál a csend, lelked titkos kertjében sétálsz egyedül a sötétben. Ijesztő árnyak várnak, de csak mész tovább. Ismeretlen tájon jársz, félsz a lidérces árnyaktól, félsz a magad mögött hagyott képektől amik fel-felbukkannak előtted újra. Talán az éjszaka fagyos csendje hívja elő őket újra és újra, talán a megfagyott magány. Éjfélkor egy percre megáll minden, csak a csend marad veled. Körülvesznek a félelmeid, rémisztő árnyak a múltból, a jelenből, a jövő rémisztő látomásai. Lelked foszlányait találod mindenütt, lógnak kopár ágakon, szakadtan ijesztőek. Mind beszél hozzád, mind akar tőled valamit. Mind azt kiabálja - menekülj...Fuss az életedért, keress egy másik kertet, egy fényeset - Keress egy másik életet, ahol éjfélkor nem kell lelked titkos kertjében bolyonganod ijesztő emlékek között, ahol a kertedben új virágok nyílnak - ahol Te magad vagy a kertész és nem valaki más...