Sötét volt Esett az eső odakinn Csak álltak némán Egy idegen szobában Mégis mintha otthon lettek volna Hirtelen meleg lett A férfi csak állt és nézte őt Nem mozdult Nem beszélt Csak a szemével Eltelt két végtelen perc Aztán közelebb lépett Csak úgy mellékesen hozzáért a lányhoz De még várt Nem elvenni, hanem elfogadni akarta amit a lánytól kaphatott Egyszerre mozdultak Összeért a kezük Lassan összesímultak Szavak és különösebb mozdulatok nélkül Egy végtelen ölelésben A férfi a lány tarkójára tette a kezét A lány halkan sóhajtott És ekkor megszűnt a világ Csak az ölelő karok biztonsága létezett
Csak a szívek hangos csendje
