Nagy István Attila:Páncélban

Az udvarias mondatok

mintha páncélba vonták volna őket.

Álltak az előszobában,

a búcsúra készülődtek,

s nem lehetett tudni,

folytatódik vagy abbamarad ez a kezdet,

mi lesz még, ha betakarja őket az éjszaka?

Aztán hirtelen összefonódtak,

s mintha nem lenne többé

se kezdet, se vég,

csak a vágy visszhangos éjszakája,

a szédület és a remegés,

a kúszó, keresgélő mozdulatok,

a férfi és a nő tánca a vágy körül.

Kitakart szívek éjszakája.