Kardos Csongor: Hála

Szavakba csordul belőlem a hála.

Nem mert jó és szép vagy,

nem mert fáradt álmok szólnak rólad,

nem mert kezem kezedbe fogadod,

nem mert csendes félhomály ül mosolyod szegélyén,

nem mert átjár sötétkék hiányod,

nem mert novemberi zarándok szelek fújnak;

hanem mert remegő sóhajjal tudom: vagy.

Csak egy levél....megint..megéreztem, vártam, tudtam hogy akkor, hogy aznap....Mintha csak előre megsúgta volna valaki. A Föld két pontján valami mégis összeköt VELED...a tudat hogy létezel, a tudat hogy nem felejtesz el...

egyedül vagyok, lelkembe zárt hiányod társaságában