Közeledett az első utazás ideje. Hédi lassan már az államvizsgájára kezdett készülni, most mégis más vette át a tankönyvek helyét. Az első utazás előtt lázasan tanulmányozta a spanyol történelmet, művészetet, útikönyveket vásárolt, amennyit csak tudott, - a világháló akkoriban még gyerekcipőben járt -felkészült és bízott benne hogy minden rendben lesz, szokás szerint majd feltalálja magát minden helyzetben. A nyaralóprogramhoz fakultatív kirándulásokat lehetett választani. Ők, a külföldiek nem szervezhettek ilyet, csak a spanyol üzlettárs indíthatott helyi programokat. Hédinek érkezés után össze kellett írnia ki hová szeretne menni, hajókirándulásra, Delfináriumba, lovagi játékokra, bikaviadalra, a közeli katalán főváros felfedezésére – a jelentkezőktől pedig össze kellett szednie a spanyol partner által kiadott árlista alapján a részvételi díjakat, ezzel pedig el kellett számolnia Lopez Úr irodájában a nyaralóprogram végén. Ezen kívül ellátmányt kapott a főnöktől az autópályadíjakra, tankolásra és egyéb felmerülő költségekre. Ezzel viszont itthon kellett elszámolnia hazaérkezés után.
A főnöke azt ígérte két olyan sofőr megy majd a kirándulóbusszal, akik jól ismerik az utat, az üdülőhelyet – Hédinek emiatt nem kell aggódnia, ők majd segítenek neki, és az ő nyelvtudásával, szervezőkészségével, tapasztalatával, majd elboldogulnak. Kint majd be kell jelentkeznie a partneriroda főnökénél, akinél majd leadhatja a csoportok jelentkezéseit a kint szervezett kirándulásokra, akinek be kell majd fizetnie az utasoktól összeszedett sokezer Pesetát és aki majd segít neki ha gondja támad.
Egy hűvös, sötét májusi hajnalon, a piactér oldalán egy kirándulóbusz várta utasait és Hédit.
Péntek volt, hajnali két óra körül – álmosan, fázósan kereste Hédi a buszt a parkolóban. Már gyülekeztek az utasok és Hédi hirtelen egy ismerős alakot vett észre a csomagtartónál – Győző pakolta a csomagokat. A férfi kifejezetten elegáns volt, sötétzöld nadrág, hófehér tökéletesen vasalt ing, és valami meghatározhatatlan színű nyakkendő tette tökéletessé a megjelenését. Hajnalban, félhomályban is vonzó volt a férfi tengerkék szempárja, és akkor Hédi hirtelen még a szokásosnál is kisebbnek és törékenyebbnek érezte magát mellette. Visszafogott, de elegáns volt ő is, hirtelen zavarba jött attól hogy mindketten, Győző is és ő is, mintha valami csoda folytán úgy érezték, most vonzóvá kell tenni a megjelenésüket. A szakadt farmer után Hédinek szokatlan volt a térdig érő apró fekete szoknyája, a nemrég egy németországi kiránduláson vásárolt vékony kék blúz együttese, ami jól állt Hédi vörösesbarna hajához. Hiába volt az olaszországi bevásárló túrákról származó mogyorószín puha kardigánban, mégis úgy érezte hogy bizonytalan, igazi szürke kisegérnek érezte magát abban a percben. Talán jobban szeretett volna szakadt farmerban ott állni akkor, bár ezt szinte ő maga is elvetette ott akkor, hiszen neki nem Győzőre, hanem az utasokra kell figyelnie, nem is értette miért foglalkozik ezzel.
Amikor Győző észrevette, észrevétlenül végigfuttatta a tekintetét a lány alakján, akit még sosem látott korábban ilyen elegánsan, talán csak azon a tavaszi vásáron, ahol a gyűlöletnek már nyoma sem volt közöttük. Aztán kapkodva elvette a csomagjait, rámosolygott, segített neki elrendezni a buszon a számára fenntartott helyet, udvarias és figyelmes volt. Az utasok lassan elhelyezkedtek, még aludtak a sötétben, a busz pedig csak falta a kilométereket. Győző váltótársát, csak párszáz kilométerrel később vették fel, Hédi már ismerte őt is, de Győzővel ellentétben, vele sosem voltak gondjai. Már Győzővel sem az volt a gondja ami korábban, már nem taszította őt, inkább zavarban volt ha a férfi ránézett tengerkék szemével, amiben Hédi még számára is észrevétlenül, de egyre többször és egyre mélyebben merült el.
Amint összeállt a csapat, Hédi bemutatkozott, bemutatta a kollégáit, beszélt a hosszú utazásról, megpróbált segíteni az utasoknak hogy minél könnyebben viseljék a másfél napig tartó négy keréken való életet, beszélt a programokról, az üdülőtelepről, a szállodáról, a várható időjárásról, és igyekezett biztosítani az utazközönséget, hogy jól fogják érezni magukat a vad parton, ahogy a partszakaszt nevezték, ahová nyaralni indultak.
Kilométerek, alagutak, határok jöttek – másfél nap elteltével, szombat délelőtt végre megérkeztek az üdülőtelepre. A helyismeret és a figyelem hozzásegítette őket, hogy gond nélkül megtalálják a számukra kijelölt szállodát. A sofőrök a csomagokat pakolták, Hédi igyekezett felmérni a terepet a szállodában, de még nem sejtette mi zajlik a háttérben.
