"Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
(Weöres Sándor )
Tudtam, csak egyféleképpen jöhetek helyre, ott ahol bármi történt is, mindig boldog voltam.
Egy másik világban, egy másik létben, egy csodákkal teli városban, ahol minden utca egy másik világ,
ahol minden lépés új ízeket, illatokat, új álmokat hoz elő és életre kelt.
De ez sem ment símán, a januári helyfoglalás után jött a csőd, majd nyilatkozathegyek után végül a repülőjegy árát visszafizették. Újabb foglalás következett, majd végre eljött az indulás napja...
Párizsban - másképp mint máskor...
Ezúttal Hédi osztály nélkül...nem rohanva, ráérősen, szinte céltalan sétálva a már ismerős utcákon, tereken - de mindenhol egy kicsit más irányban mint korábban, csodás, új világokat fedezve fel a már ismerős városban.
Zivatar zivatart követett, közte néhány percre vette át csak a napsütés az uralmat a felhők felett - de mindez
nem számított. Csak a belső csend, a belső figyelem, a nyugalom.
.jpg)
Új arcát mutatta a Monmartrea szűnni nem akaró esőben, pihenés a Sacre-Coeur hófehér kupolája alatt, az isteni kacsa a Place de Tertre közepén, vihar vihart követett - mégsem zavart - Otthon voltam ... végre megint.
Három nap, sok-sok kilométer gyalog és a híres metróalagutakban, illatok, ízek, arcok, képek és a megnyugvás következett - legalább egy rövid időre...
