Aznap este hét óra tájban érkezett a szállodába az utazási iroda egy másik csoportja, ők már hazafelé tartottak egy körutazásból. János, a tapasztalt kolléga kísérte az utazókat, aki azonnal azt javasolta hogy szervezzenek saját kirándulásokat, majd ő segít engedélyt kérni a spanyol partnertől, úgy majd összegyűlik a pénz a hazaútra és talán még marad is – akkor talán majd a főnök is megbékél. Neki is megengedték annak idején amikor rengeteg nyaralót hozott az üdülőtelepekre, talán most is sikerül majd meggyőzni a spanyol főnököt. Az újonnan alakult véd-, és dacszövetség triumvirátusa elfogadta a javaslatot és rögtön szervezkedni kezdett. Miután megszerezték a spanyol partner engedélyét, saját program kidolgozásába kezdtek.
A katalán főváros és a közeli hegyekben lévő kolostor meglátogatása, a kolostorban a híres fiúkórus meghallgatásával egybekötve - egész napos kirándulás saját autóbusszal, saját idegenvezetővel, a kinti iroda által hirdetett árnál alacsonyabb részvételi díjjal, a már ismert kísérő személyzettel.
Hédi és János együtt mentek Lopez Úrhoz tárgyalni. A férfi magas volt, vonzó külsejű, elegáns cégtulajdonos. Kitűnően beszélt angolul és franciául is. Először találkozott Hédivel, de mintha régi ismerőst üdvözölt volna. Gabi, a kolléganője már sokat mesélt neki a lányról, könnyen szót értettek és amint megtudta mi történt szinte azonnal ráállt és engedélyezte a saját kirándulás kiajánlását. Az árban is gyorsan megegyeztek, így mindenki jól járt. Senor Lopez bízott a lányban, tudta hogy Gabi segíteni fog neki, Pétert pedig már régóta ismerte, tudta hogy jó üzletet kötött.
A két sofőr Győző és Gábor segített Hédinek készülni az ismeretlen város felfedezésére.
Mindketten többször jártak már ott, kialakult városnéző menetrendjük volt már, jól ismerték a város idegenek számára furcsa derékszöges elrendezésű utcáit, a híres átlós sugárutat, a Diagonalt, ami mint a város verőere átszeli az egész fővárost, jól ismerték az utat a kolstorhoz is, ráadásul mindenhez volt egy kedves történetük, egy poénjuk, egy rövidebb út amit ismertek, ahol az útikönyvekben nem szereplő csodákat mutathattak az utazóközönségnek.
Hédi hiába készült fel otthon amire csak tudott, ez a helyzet mégiscsak izgalmas volt. Ismeretlen városban, ismeretlen tájakon járt, mégis – Győző segítségével, aki már jól ismerte a várost és a környéket, olyan jól sikerült a kirándulás, hogy az utasok hazaérve hangos tapssal köszönték meg a napot, fel sem tűnt nekik hogy Hédi néha rögtönöz hogy puskázik az előtte fekvő utikönyvből, ami ráadásul franciául írta le a várost, úgy tűnt mintha már sokadszorra járt volna azokon az utcákon. Tökéletes rögtönzéseivel, érdekes történeteivel, kedves stílusával lekötötte az utasok figyelmét.
Holtfáradtan, de megnyugvással fogadta a dícséreteket. Alig volt már ereje, mégis meghívta a kollégáit egy italra – de most nem a szállodasor mögötti “Busz-Bár” volt a meghívás helye, a sarki grillteraszra mentek, Hédi fizette az italt, meg akarta köszönni a segítséget amire nem is számított, ami erőt adott neki. Győző a kedvességével, a figyelmességével megnyugtatta, ha közelítettek egy híres látnivalóhoz, mindig szólt Hédinek, súgta hogy éppen miről kell beszélnie, néha hozzáfűzött valami humoros kiegészítést Hédi ismertetőjéhez, amit a lány szívesen fogadott, akkor legalább pihenhetett néhány pillanatig.
Észrevétlenül úgy kezdtek együtt dolgozni, mintha mindig is a legnagyobb egyetértésben tették volna ezt, lassan fél szavakból is kezdték érteni egymást. Óriásit nőttek egymás szemében Győzővel, a fal ami addig közöttük állt, hirtelen leomlott, helyette az egymásra figyelés telepedett közéjük észrevétlen segítőként a túléléshez.
Hédi külön büszkesége volt, hogy egyedül ő kapott engedélyt Lopez Úrtól saját út szervezésére. János nagy segítségére volt hogy közelebb kerüljön a spanyol férfihoz, ami most mindennél fontosabb volt neki.
Még az első spanyol út előtt, a főnök és a fia megpróbálták összeugrasztani Hédit a most segítségére siető Jánossal. Ők azonban leültek és megbeszélték hogy ennek semmi értelme. Ettől kezdve Hédi és János barátok lettek. Péter akkor nősült újra, Hédi épp akkor kezdte megérezni mit jelent “élni. Az utazási iroda amit Hédi főnöke üzemeltetett, korábban Péteré volt, de őt az úgynevezett barátai félrevezették, megvádolták, csődbe ment, még a hatóságokkal is szembe került, végül mégis újra tudta kezdeni az életét, nem akart már haragot maga körül. Szimpatikus volt neki a fiatal főiskolás lány, sokat beszélgettek a télen az irodában töltött napok alatt. A férfi jól ismerte már a “vad partot, bár nem beszélt magas szinten egyetlen idegen nyelvet sem, de jó kapcsolatai voltak. A stílusával, a habitusával mindent el tudott rendezni, az utasok is szerették. Jól kijöttek egymással, a beszélgetésük után, amiről nem tudott más, mintha valami titkos szövetség fűzte volna össze őket. A Lopez Úrral történt tárgyalás másnapján János hazaindult a csoportjával, Hédi pedig mostmár kicsit nyugodtabban töltötte napjait az üdülőtelepen.
