Talán az éjszaka magánya valami misztikus erővel rendelkezik, mely felszínre vonszol képeket.
Vagy a gyilkos csend az amitől fájdalmas az ébredés, vagy mindkettő. Sötétség az Úr.Az álomban látott képek olyan valóságosak, hogy szívét mint egy fagyos marok szorongatja tőle. Valami megfagyott, de mégis...Egy hang, egy arc, egy mosoly...mint sötétkamrából előhívott képek, hangok..... egy szempár, egy érintés, egy pillantás, érzések amelyek csak két ölelő kar biztonságában élnek...
Néha olyan erősen bukkannak elő a semmiből, hogy egy pillanatra elveszíti egyensúlyát.

Kitörölhetetlen emlékek és érintések....