Csütörtök volt. A csoda megérkezett, úgy hajanli fél kettő tájt és maradt..Lassan, édesen, gyengéden. Álomlovag karjai öleltek mikor elaludtam, Álomlovag csókja ébresztett ugyanabban a pozícióban ahogy elaludtunk...el sem akartam hinni, később tudtam meg hogy ő sem...Hosszú és nehéz volt az a nap. Lopott pillantások, "véletlenül összeérő vállak, kezek, egymásba révedő tekintetek....

Hosszú volt a nap és gyötrelmes, csak álomlovag ölelő karjaiban jött el újra a béke..