A tavaszt, egészen a kora nyár megérkezéséig Hédi jegyzetek és tankönyvek társaságában a könyvtárban vagy az íróasztalánál töltötte, teljes magányosságban.

Észrevétlen volt, tette a dolgát, nem tűnt volna fel senkinek ha elnyeli a föld – szürke kisegér volt, mert az akart lenni. Az évfolyamtársai bulizni jártak, szerelmesek voltak – ő a tankönyveivel élt vadházasságban. Úgy nevelték hogy még véletlenül se akarjon diszkóba járni, bulizni a barátaival, nem mintha sok barátja lett volna, de néha neki is járt volna egy kis lazítás. Felnőtt volt már, de még mindig hét lakat alatt őrizték az erkölcseit.

Az érzéseit, a gondolatait azonban már nem tudták felügyelni, Hédi pedig egyre inkább szabad akart lenni.

Arról álmodott hogy utazgat, végre kipiheni magát és önálló életet kezd valahol, de előbb be kell fejeznie a tanulmányait, és ki kell szabadulnia a szülői házból.

Lassan kitavaszodott, aztán hirtelen megérkezett a nyár, Hédi készült a vizsgáira, de többet dolgozott mint amennyi időt az iskolapadban töltött. A tanárai néha már csak a zárthelyi dolgozatokra hívták be, tudták hogy nappal dolgozik, délután tanít, éjjel pedig készül a vizsgákra, hétvégén csoportokat kísér.

Május volt – gyönyörű, szikrázó Május. Mindenki szerelmes volt Hédi körül – csak ő volt magányos. A munka volt az élete – a családja elől menekült, csak hogy szabad lehessen, inkább éjjel-nappal lekötötte magát. Sem kedve, sem ideje, sem energiája nem volt önmagával tőrödni, szakadt diáklányként jobban érezte magát – farmerben, tornacipőben futva élete egyik helyszínéről a másikra, a villamoson is a jegyzeteibe merülve.

A tanulmányai fontosabbak voltak holmi bulinál, kihívó ruhadaraboknál, kozmetikumoknál.

A nővére Ági, már tizenhat évesen teniszklubba járt, ám ideje nagy részét nem a tenisszel, hanem a teniszpartner doktor urakkal töltötte, kisszoknyában, kivágott pólóban, kifestve, kiöltözve. Semmit sem tudott kezdeni az életével, nem jutott be az egyetemre, nem beszélt nyelveket, csak rajta múlt hogy sikertelen maradt az életben. Mindent megkapott amit Hédinek tiltottak, mindent megtehetett amit Hédinek nem volt szabad.

Mégis féltékeny volt a húgára, az utazásokra, a keresetére – épp csak azt nem látta hogy Hédi álruhája alatt egy magányos lány rejtőzik aki Más akar lenni mint Ő, mindegy milyen, csak ne úgy, ne azt és ne azzal tegye ahogy a nővére.

Május elején a főnök felajánlotta Hédinek hogy megbízza egész nyárra a spanyol kirándulásokkal, hiszen tud angolul, franciául – nem lehet gond hogy épp spanyolul nem beszél, hiszen a katalán főváros környékén amúgy is mindenki beszéli a szomszédos ország nyelvét. A főnök tudta hogy Hédi ügyes és meg tudja oldani a feladatot, bá rmég sosem járt korábban Spanyolországban, mintha megérezte volna hogy a lány szabadulni akar valahonnan. Azt tudta már, hogy bármilyen helyzetben feltalálja magát, bár ő ebből csak hasznot akart húzni, a saját üzlete volt a fontos, mit sem törődött Hédivel, aki persze boldogan vállalta a feladatot, kevesebb fizetésért is, csak szabad lehessen.

A tengerparti szállodákat a kinti partner valamiféle sorsolásos rendszerben osztotta szét a csoportok között, nem választhattak, mindig az utazás előtt pár nappal tudták meg melyik szálloda lesz az övék és melyik üdülőfaluban, csak annyit tudtak, hogy általánosságban mire számíthatnak. Persze a holland, a német és az angol turisták valahogy mindig tengerparti szállást kaptak, a legjobb, legszebb helyeken, a magyar, a lengyel és az orosz csoportok osztoztak a maradékon, bár még így is sokszor voltak igazán szerencsések egy-egy kiemelkedő színvonalú szállodában elhelyezést nyerve.

A partner irodájában Hédi számára egy fiatal ügyintézőt jelöltek ki kapcsolattartónak, akivel még az első találkozás előtt telefonon már barátságot kötöttek. Gabi, a spanyol lány kedves és barátságos volt, Hédi minden kérdésére választ adott, segített tájékozódni, és megígérte, hogy mindenben segíteni fog az üdülőtelepen. Gabi már régóta dolgozott Lopez Úrral a sorsolásos szállodarendszeren, jól végezte a munkáját, mindenki dícsérte és szerette. Közvetlen volt és kedves, úgy üdvözölte Hédit már az első telefonbeszélgetés alkalmával, mintha száz éve ismernék egymást. Ez biztonságot adott Hédinek, és Jánostól is azt hallotta hogy Gabi és a főnöke nagyon barátságosak és segítőkészek.

.....