Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni,

Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni,
Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani,
Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.

Mert már nem mondhatom ki

Féltelek, óvlak és védelek

Annyira hogy inkább hallgatok

Mert gondot, bajt Neked mégsem okozhatok

Talán ismeretlen ismerősként jöttél velem szemben

egy tavaszi reggelen

Talán most is figyelsz titokban ahogy régen

Hisz mindig visszatalálsz hozzám 

Örök rejtély maradsz Nekem

Rejtvény amit csak Veled 

fejthetnék meg

Mégsem szólunk, nem kérdezünk - félünk

Nem beszélünk - a csend őrzi a köteléket

A csend többet mond minden szónál

Inkább ne mondj semmit, hallgass

Majd egyszer ha a szemek beszélnek

Megszakad a csend

Életre kelnek a mondatok

Mozdulnak a kezek

Ölelnek majd a karok

Ajándék pillanatok